Mitől lehet az, hogy reggelenként úgy viselkedek mintha nem is én lennék?

Haha, ismeros a helyzet :)

Es sajnos nalam is megtanulta a csalad, hogy reggelente hozzam inkabb ne szoljanak.

Uton a suliba a buszon le tudtam volna szurni embereket, csak azert, mert nem ugy kapaszkodott, ahogy nekem tettszik. Olni tudtam volna a tekintetemmel es anyut is, baratnot is sirasig sertettem anno egy-egy ilyen reggeli bunkosagommal :(

Aztan lassan elmult a dolog. Segitett, hogy elkoltoztem otthonrol (raadasul kulfoldre, Anglia au-pairkedes) es reggel a gyerekekkel nem jatszhattam ezt el es qrva nehez volt de megeroltettem magam, hogy amig setaltunk a suliba (3 fiuval minden reggel kb. 20 perc a suliig) addig jopofiztam nekik, probaltam haverkodni veluk. Az elejen eleg furan jott ki a dolog, volt nem 1 nem 2 kinos pillanat, de a sok gyakorlas segitett es belejottem, es par honap utan mar mi voltunk a legjobb haverok es vegig rohogtuk a reggeli setakat, delutan meg a nyakamba maszva vittem oket haza.

Szoval onfegyelemmel, akaraterovel es sok-sok gyakorlassal nekem sikerult.

A sok reggeli kedveskedes gyakorlasat olyan bravurosan elsajatitottam, hogy mostmar oszinten kedves tudok lenni az emberekkel, sot, neha meg beiktatok egy "mosolyogjunk idegenekre" akciot is, mert eszmeletlen milyen pluszt tud adni, amikor visszamosolyognak rad.

34/N

Én ugyanez vagyok. Reggel ébredés után senki nem szól hozzám itthon, mindenki elkerül, mert egyszerűen robbanok, konkrétan én kötekszem, ha csak meghallom a másik hangját már remegek és igen, nagyon csúnyákat gondolok...

Viszont 2 éve rájöttem mi okozza a "tüneteket" nálam.

Mindig ideges vagyok, ha éhes vagyok, de reggelente ugye, az alvás után, már nyilván valami olyan kémiai folyamatok dúlnak bennem, hogy nem egyszerűen ideges vagyok, hanem robbanásra kész, mint egy bomba.

Szóval minden nap az első az, hogy húzok a konyhába tök morcosan, megkajálok, elszívom a napi első szál cigit és utána már lehet hozzám szólni. Még a kutyákat is úgy neveltem, hogy csak reggeli után viszem őket sétálni, mert azelőtt, mikor még kaja előtt vittem le őket, velük is durvább voltam és ki akartam nyírni a szemben jövő embereket. :)

Most tök jó. Csak azt a pár percet kell kibírni, amíg eljutok a hűtőig, majd vissza az ágyba, kezemben a kajával.

28/L

2-es vagyok.

Sajnos én sem igazán kívánom reggel a kaját. Szabályosan le kell préselnem magamba. És nem is minden megy le, például valami "szárazabb" tuti nem. :) Így aztán maradnak a gabonapelyhek tejjel, azok ugye könnyen csúsznak. Mindössze fél bögrényi adagot tudok magamba lepréselni reggelente, de ez is segít. Komolyan mondom, óriási a változás. Kaja előtt még a gondolataim is "gonoszak", utána viszont hirtelen minden beáll normálisba. :)