Mit tegyek ilyen esetben?
Van egy ismerősöm. Már rég elmúlt 21 éves is - így ez nem egy "tini-nyafi" a részéről, amit leírok.
Alapjáraton könnyen sértődős volt eddig, de az a típus, aki azonnal jött is bocsánatot kérni utána. Béke kedvelő ember. Nagyon szorgalmas is és nagyon szép eredményekkel.
De az utóbbi időben azt vettük rajta észre, hogy rengetegszer hiányzik az előadásokról, ami tőle eléggé szokatlan és csak vonogatja a vállát, ha rákérdez valaki, hogy miért; vagy, ha bejön, látni rajta, hogy nem bírja végig ülni az előadást és kimegy a felénél - és emellett eléggé sokszor elkezd spontán sírni vagy látjuk, hogy sírt és nem tudjuk az okát. Viszont nagyon sokszor meg tele van energiával és jókedvű.
Túlságosan is ez a két véglet van; egyszer világ-fájdalom, egyszer meg borzasztóan boldog és hahotázik.
Még azt vettük észre, hogy nem nagyon kedveli a társaságot mostanság; akárki odamegy hozzá, amikor egyedül van, borzasztóan ideges lesz és látszik rajta, hogy nem akar szemtelen lenni, de nem akar társalogni, de ezt nem tudja, hogy mondja el.
(Gondolom az a rész, hogy nem tanul és hf ügyekkel se áll pompásan, magától értedődő.)
Szerintetek hogyan lehet segíteni ilyenkor?
válasza:Lehet,hogy bipoláris zavar/depresszió!
Pszichiáter.
Húha, ez nagyon durván hangzik. Utánaolvastam most neten.
Őszintén szólva számítottam ilyen válaszra, de valahogy reménykedtem benne, hogy van olyan megoldás, ami még nem igényel orvost;
- Ismerősöm nem áll úgy anyagilag, hogy pszichiáterre és gyógyszerekre költsön.
- Személy szerint a gyógyszer említésétől kiráz a hideg, ugyanis sokszor láttam embereket, akik ilyeneket szednek és kész zombivá váltak.
Viszont már volt ismerősöm is, aki ellenkezője volt ennek a lánynak és Ő teljesen... hogy is mondjam... megváltozott; semmi élet nincs benne, már csak kinézetre is. És nem akarom, hogy a lány is hasonló sorsra jusson. Ezért akarunk segíteni. Annyi a különbség a kettő között, hogy Ő állandóan úgy érezte, mindenki bántja, csak Őt utálja, sőt, ellenséges is volt mindenkivel, mindent félreértett és, ha csak kedvesen közelítettünk felé, visszatámadt. Ez a lány pedig, akármi van, magát hibáztatja, mindenkit szeret, nagyon, de saját magát utálja és, sokszor csinál olyat, hogy a magára szánt pénzt vagy dolgokat másra költi, több időt és energiát szán másra, stb.
Meg azért, a "menj pszichiáterhez" eléggé durván hangzik és ismerem, azt hinné, hogy "csak le akarjuk rázni" meg "az agyunkra ment" és "bántott minket" és magába fordulna inkább.
Esetleg nincs bármilyen megoldás, amivel mi is ki tudjuk rángatni ebből az állapotból?
Még annyit had tegyek hozzá, hogy egyedül él (de jóban van a családjával). Lehet esetleg ez csak egy kis figyelemfelhívás? Bár akkor nem lenne ennyi félrevonulása meg eltünedezése.
Van valaki, aki esetleg kissé megismerte magát vagy egy ismerősét a leírtakban, hogy régen ilyenje volt, de kijött belőle? Mi segített?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!