Hogy érhetném el hogy a családom komolyan vegye a súlyosbodó depressziómat és segítsenek?

Tényleg menj el pszichológushoz!

Mellesleg, a nem érintett emberek valóban nehezen fogadják el a lelki betegségeket. Mivel, elvileg "egy kis akarattal" lehetne rajtuk változtatni - SE!

Én erre azt válaszolnám, hogy akkor győzd le fejben a rákot! Mert elvileg minden fejben dől el - SE!

Nekem is ilyen volt a hozzáállásom a dolgokhoz, a fizikai betegségeket sem ismertem be magamnak. Gyógyszert sose szedtem semmire, magamtól is meggyógyultam, ráadásul nem később, mint amit egy gyógyszer ígért volna. Fura de az emberek a XX. századig gyógyszer nélkül is meggyógyultak. Vagy nem De ez már nem a "természetes szelekció" kora.

A depressziómba viszont beletört a bicskám. Viszont terápiával és gyógyszerrel kifele tartok belőle.

Szóval ne hallgass arra, aki szerint ez nem komoly dolog!

Ha elmúltál 18 nyugodtan elmehetsz a helyi pszichiátriára, járóbeteg rendelésre. Kell időpontot kérni és kész.

Utána, ha bejutsz az orvoshoz, ő elkezd majd kérdezgetni, beszélgetni veled és az alapján felállít majd egy diagnózist.

A pszichológus már neccesebb, mert általában a fekvőbetegek lefoglalják az összeset, így nagyon nehéz TB-s szakemberhez eljutni szerintem. A teljes gyógyuláshoz viszont sajnos szükség van pszichoterápiára is.

Ha voltál pszichiáternél, akkor pedig a papírt, amin a diagnózis van, meg tudod mutatni a szüleidnek, hogy higgyenek neked. Én is hasonló cipőben jártam, nem értettek meg, de egy ambuláns lap bemutatása után kénytelenek voltak elfogadni, hogy nem százas a gyerekük.

Lány vagy fiú vagy?

Ne várd meg, hogy teljesen összeomolj mert akkor már magadon sem tudsz majd segíteni. Ha szüleid nem akarnak elkísérni a pszihiáterhez akkor kérd meg egyik barátod és akkor nem fogsz annyira félni.

De amúgy egyáltalán nem kell szégyelned magad vagy félj ez természetes dolog.

Én sajnos egyből mentem tönkre de azt nem kivánom senkiknek, most már jobban vagyok. 18/L