Ez depresszió? Miért érzem magam úgy egyre gyakrabban hogy meg fogok örülni?
Egy két hónapja kb mióta új iskolába jöttem azóta vagyok 'örült'. Tavaly télen már egyszer megörültem, akkor okom volt rá, de most nem itt a hangsúly.Igazából nincs semmi baj a sulival, sőt végre nem csesztet senki és vannak barátaim is. Mondjuk a tanulás nagyon stresszel de ilyen típus vagyok elfogadom..Arról van szó hogy tökéletes családi körülmények között miért vagyok egész nap életunt, miért érzem magam boldogtalannak,és miért látom mindenben a rosszat? Miért sírok egész délután, és miért sírok minden nagynak látszó kicsi problémán? Érzékenyen érint minden.
Néha rám jön a 'pánikérzet' (nem pánikroham) amikor azt érzem hogy megörülök, rengeteg teendőm van amit még el kell intéznem, de nem vagyok rá képes(amúgy nem, mert ez általában akkor van mikor mindennel végeztem)
Úgy érzem megfulladok, hogy egyedül vagyok és hogy most rögtön meg akarok halni mert egyszerűen gyenge vagyok az élethez. Egyből sírok, és nem tudom abbahagyni van hogy órákig. És úgy érzem rengeteg felelősségem van, és az össze problémám eszembe jut, kicsi is, nagy is, meg hogy ha valamit elrontok egyből utálni fog mindenki..
És hogy holnap ez az egész kezdődik elölről. Valamikor azért titokban fent vagyok 1-2-ig azért akkor később lesz holnap.
Ne mondjátok nekem hogy kamaszkor, mert ez nem normális!!!
Nem hinném hogy kényes vagyok/könnyen feladok mindent, mert igenis tudok küzdeni, de néha értelmetlenné válik minden. Biztos hogy ennek valami pszichés oka van, nem csupán ilyen a személyiségem.
Mi ez? Miért van? Mit tegyek ellene?
15/L
válasza: válasza:Szia!
Ha ez rosszabbodik, és már nem fogod tudni titkolni az otthoniak előtt, akkor szerinted nem lesz sokkal rosszabb anyukádnak és nem fog neki rosszul esni, hogy nem kértél segítséget tőle? Ugyanúgy azon gondolkodna, hogy mit rontott el... Szóval szerintem is beszélned kellene vele, hidd el, ha neked lenne egy gyereked, te is azt szeretnéd, hogy mondja el, mi a gondja, hiszen azért vagy a szülője, hogy támogasd és tanácsot adj ilyen helyzetben.
Valóban része a kamaszkornak az érzelmi instabilitás, azonban ilyen mértékben, amit leírtál, ez valóban nem egészséges. Nagyban belejátszik a teljesítménykényszered, és az, hogy úgy érzed, semmiben nem vagy igazán jó. Azonban ha leírnád egy papírra, hogy mennyi mindent csinálsz, mennyi mindent értél már el, akkor magad is látnád, hogy ez nem igaz. :)
Gondold át azt, hogy mit akarsz kezdeni magaddal, az életeddel, mikor éreznéd magad igazán jól, ha mit csinálnál, mit tanulnál, mit sportolnál szívesen, hogy néznél ki, hogyan élnél stb. Ha ezeket meglépted, akkor látni fogod, hol tartasz most és mit kell tenned ahhoz, hogy jobban érezd magad és elérd a céljaid. Szerintem ezzel a kedélyállapotod is sokat javulna.
Az érzelmi problémák megoldásában segíthetnek mind a szüleid, nagyszüleid, mind a barátaid, a kényszeres megfelelésen és az elfojtott problémákon szerintem viszont csak szakértő pszichológus segíthetne, és ha minden igaz, a suliban kell is lennie ilyennek, vagy ha nincs, akkor érdeklődhetsz, hogy hol tudnád felvenni a kapcsolatot eggyel (vannak gyermekpszichológusok is, és háziorvostól nyugodtan kérhetsz beutalót ilyenekhez, ingyenes).
Emellett ami még nagyon sokat segíthet, saját tapasztalataim szerint, azok az önsegítő könyvek, sokat lehet találni a témában, vannak külön olyanok is, amik tiniknek szólnak, nézz szét a helyi könyvtárban.
Ha tudok még valamiben segíteni, írj nyugodtan (varis@mailbox.hu).
Üdv: 23/L (pszichológus hallgató)
válasza:Kérdező!
Ne erőltesd, hogy depressziós vagy, szerintem nem is tudod mi az. Mindenesetre kezdjél el levelezni az előttem író 23 éves lánnyal. Sok dologban tud majd segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!