Mi lehet velem a baj?

Rengeteg gyerekkori traumákat éltem át.Apám drogos és verte anyumat és gyakran minket is.Amikor késsel akart rátámadni anyumra.Én láttam és ordítani kezdtem.Azóta nem akarok részletesebben visszaemlékezni rá és soha nem meséltem ezekről senkinek.Ez az eset után hihetetlen gyűlöletet éreztem/érzek apum iránt.Visszahúzódó,bezárkózott lány lett belőlem,nem volt soha egyetlen igaz barátom sem akivel megbeszélhettem volna a gondjaimat.Sőt a suliban gyakran piszkáltam,amit persze minden gyerek át él de ez engem még mélyebbre sodort.Sokszor váltottam iskolát.Most egy gimibe járok ahol sikerült szereznem egy barátnőt de vele sem olyan belsőséges a kapcsolatom.Mindenki azt gondolja hogy normális családban élek és hogy egy csendes,türelmes,mosolygós lány vagyok.De ez csak álarc..ide bent hihetetlen ürességet,zavarodottságot,düht érzek.Utálom hogy másoknak tökéletes az életük és az ilyeneket mint én kibeszélik a hátuk mögött.Néha egy kis időre leveszem az álarcot és akkor kapom a megjegyzéseket hogy én biztosan depis vagyok. Lehet hogy igazuk lehet..hiszen alvás zavarokkal,hát-végtag fájdalmakkal,memória zavarokkal rendelkezem.

De az a legérdekesebb hogy egyszer pörgök és vidám vagyok aztán meg visszatér a "depis" hangulatom.Fogalmam sincs mi bajom lehet...de nem érzem jól magam,nagyon nyomasztanak ezek a dolgok..szinte alig tudok koncentrálni valamire,és semmi sem érdekel..csak egy bábunak érzem magam akit az élet ide-oda rángat..