Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Melyik igaz a depresszióra?

Melyik igaz a depresszióra?

Figyelt kérdés

Attól depressziós az ember, mert folyamatosan csak pusztító gondolatok járnak a fejében, amik mélyen elszomorítják, mégsem tud leállni, ezzel önmagát tönkretéve,

vagy teljes üresség van, mégis valami megfoghatatlan, állandósult szomorúság?

Tehát maga sem tudja az okát, vagy éppen ő gerjeszti (természetesen akaratlanul)?


2014. jan. 16. 20:53
 1/6 anonim válasza:

[link]

ebből mindent megtudsz

2014. jan. 16. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Köszi a cikket, hasznos volt, de én tapasztalatokra lennék kíváncsi.
2014. jan. 16. 23:23
 3/6 anonim ***** válasza:
tegnap üresnek éreztem magam, féltem, lefeküdtem aludni, nem sikerült, jöttek a pusztító gondolatok, csak azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám megölni magam, mekkora szar vagyok, reggelre összeszedtem magam, most meg bambán és üresen itt pangok, aztán mittomén, hogy ez depressziójeee :D
2014. jan. 17. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim válasza:

Volt/van depresszióm nekem is. Magam sem tudom, hogy kigyógyultam-e belőle, ezért írtam, hogy "volt/van.

Szóval, nekem az egész akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy leszbikus vagyok, azaz 3 éve. Nagyon nehéz volt ezt magamban elfogadni, ezért napi szinten sírás, és rossz gondolatok voltak bennem( öngyilkosság stb.) Aztán ez kezdett egyre rosszabb lenni, azt vettem észre, hogy a túlzott negatívitásommal elüldözöm a barátaimat magam mellől. Aztán rendszeressé vált, hogy túlságosan is hamar változtak az érzéseim, a hangulatom. Volt, hogy egyik percben tök jó volt minden, aztán 2perc után sikerült a negatív gondolataimmal tönkretenni minden... Állandóan aludtam, nem érdekelt semmi... A testsúlyom állandóan változott... volt hogy felszedtem 5 kilót pár hét alatt, de volt hogy többet le is adtam pár hét alatt...És az utolsó kérdésedre a válaszom, hogy sokszor magam sem tudtam, hogy miért vagyok magamon kívül, nem tudtam az okát, csak éreztem, hogy megakarok halni, azért persze legtöbbször volt oka...de volt olyan is, hogy nem...Der engeteg minden volt még, és ha mindent leírnék soha nem érne véget a kis irományom... Mára már talán kijöttem a mély depresszióból, még mindig van bennem, érzem...De azért közel sem vagyok olyan mint régen. Most már megtanultam kezelni a hangulataimat, nem másokra irányítom ki, próbálok pozitívabban a világhoz állni, vannak céljaim, van egy kedves okos barátnőm aki szeret :) ő azért sokat segít... Ajánlanám, hogy próbáld lekötni magad, keress új dolgokat, amik érdekelnek, barátaiddal legyél többet, esetleg a pároddal... Ne szomorkodj mert hamar elmegy az idő a fejed felett és bánhatod majd később hogy ilyenre pazaroltad az időt... Nem tudom mennyit segítettem így, de az első voltam aki a cikket küldte..

22L

2014. jan. 17. 20:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat!

Azt hiszem, keresek egy szakembert.

Reméltem (remélem...) hogy csak rossz időszakban vagyok, de egyre gyanúsabb a dolog.

Ezért érdekelnek a személyes tapasztalatok, gondolatok. Kíváncsi vagyok hogy magamra ismerek-e bennük.

2014. jan. 17. 20:19
 6/6 anonim ***** válasza:
Nálam mind a kettő jellemző. Van, hogy olyan szomorú vagyok, hogy már majdnem abba döglök bele, aztán meg elfog az üresség, mintha abszolút nem éreznék semmit és nincs kedvem még szomorúnak se lenni.
2014. jan. 18. 23:14
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!