Ki lehet gyógyulni Asperger-szindrómából?

Nem lehet kigyógyulni, de meg lehet tanulni kompenzálni. A gyermekem most 7 éves, és már most alig van tünete (pedig pár éve még rengeteg volt), kívülálló nehezen mondaná meg róla, hogy aspi. A pszichiáter, aki diagnosztizálta, azt mondta, hogy felnőttkorra teljesen megtanul - idézem - IQ-val kompenzálni.

(Azért hozzá kell tenni, hogy a gondolkodás még aspi marad, max. nem veszik észre, illetve az aspiknak több erőfeszítésébe telik "normálisnak" látszani, mint a neurotipikusoknak. A pszichológusok többsége meg eleve nem ért az Aspergerhez.)

Szia! Az én bátyám Aspergeres és hát nekünk speciel nagyon nehéz volt őt kezelni egészen 18 éves koráig, pedig egy nagyon összetartó és szerető család vagyunk. Nagyon sok "stiklije" volt,amit sokszor én szívtam meg.(bizonyos hangokat nem bír elviselni pl suttogás, apám hangja, teli szájjal való beszéd. Ha egy közösség valamit közösen csinál akkor ő direkt nem csatlakozik be, számítógép függőség...stb)

Az idegessége néha rajtam csapódott le, de már kiskoromban is tudtam- vagy csak hozzászoktam-hogy erről ő nem tehet és toleráltam valahogy. Eközben nagyon is szerettük egymást és sokat játszottunk együtt! Mivel akkoriban apám öngyilkos lett, ő volt az apaképem 3 évig.( 5-8 éves koromig)

A LÉNYEG az, hogy az Asperger szindrómából nem lehet kigyógyulni, mindig látszani fog rajtad, hogy picit más vagy. A pszihológusod -már ne haragudj-de valószínűleg be akar etetni, hogy ő majd kigyógyít ebből, holott ez lehetetlen. Viszont nagyon magas életszínvonalat lehet elérni! Egyébként, ha körülnézel az utcán, egy csomó emberen látod, hogy bizony, hogy úgy fogalmazzak: senki sem "normális" ;)

Én pl látom a szellemeket, szinesztéziám is van, karöltve indigó személyiséggel. De ezektől nem kell félni, vagy utálni, hanem kezelni kell megtanulni!

Az én bátyám pl az FSZK-nál dolgozik, szociológiai kutatómunkákat végez. Nem tudom, ismered-e ezt a szervezetet, de azért belinkelem:

[link]

Remélem tudtam segíteni neked!

Az Aspergerrel csodásan lehet élni, legalább érted, hogy miért vagy picit más.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem lehet fejlődni, megtanulni kompenzálni az ebből adódó hiányosságokat (plusz rengeteg előnye is van!).

Az én ars poeticám ezzel kapcsolatban (valahol olvastam): az Asperger nem kifogás, hanem kihívás.

Én ebben a szellemben nevelem az Aspergeres gyermekem, és csodálatosan megtanulta kompenzálni a hiányosságait, és profitálni az előnyeiből. Sőt, előfordult, hogy a hátrányból kovácsolt előnyt. Pl. egy aspinak ugye rohadt nehéz a metakommunikáció. Lánykám viszont az utóbbi időben színjátszással foglalatoskodik, és tudatosan megtanulta a nonverbális eszközök alkalmazását. Játszott már némajátékban főszerepet - több kívülálló szerint nagyon meggyőzően. Szóval lehet a hiányokkal is dolgozni, érdemes is.

Viszont amit írsz - bűntudat, önmagad hibáztatása - azzal mindenképpen kellene dolgozni a pszichológussal, teljesen függetlenül az Aspergertől. Ugyanis az Aspergeresek is ugyanolyan érzésekkel küzdenek, mint bárki más, ugyanúgy lehetnek lelki bajaik. (Én is hordtam a lányom egy időben pszichológushoz és sokat segített.)