Miért lett menő Asperger-szindrómásnak lenni?

1/3 hogy képben legyen:

Az Asperger-szindróma és tünetei Szerző: WEBBeteg - O. K. T. Az Asperger-szindrómát, amelynek diagnosztikai elemei közé tartozik a szociális válaszkészség hiánya, a mások iránti teljes érdektelenség, a zárkózottság, még napjainkban sem tudják helyesen értelmezni, diagnosztizálni a szakemberek.

Részletek: [link]

Menő?

Tudsz mondani egyetlen közismert Asperger-szindrómást? Az legismertebb magyar blogger, aki ezzel lett ismert anonim, és többször megírta, hogy ebben az országban nincs az az isten, hogy felvállalja a nevével ezt a dolgot.

Tudsz olyan embert, akiről a szűk rokonságon kívül bárki is tudja, mert mindenkinek elmondja?

De ahogy látom megérkeztek a Genovese-effektust, és az emberiség debilesedését emlegetők. Mintha bármelyiknek köze lenne az Asperger-szindrómához.

Nem menő szerintem, ez nem választás kérdése.

Ugyanakkor a diagnosztikai eszközök is az ismeretek hiánya miatt sokan nőttek úgy fel, hogy nem értették saját magukat, csak érezték, hogy mások, mint az átlag, aztán ahogy egyre több infó került a köztudatba ezzel az állapottal kapcsolatban (többek között az internetnek köszönhetően), választ kaptak a kérdéseikre.

Egyébként világszerte egyre több ismert ember vállalja fel az Aspergerét, legutóbb pl. Daryl Hannah. Nálunk még annyira nem általános a dolog, de akiket gyerekkorban, fiatal felnőttkorban diagnosztizálnak, azok számára már természetes, az identitásuk része (már amennyiben a szűk környezetük elfogadja őket). Az én gyermekem - bár még kicsi - szinte büszke arra, hogy ő Aspergeres. Én sem titkolom, szégyellem.

Ugyanakkor amíg a társadalomban ekkora a tudatlanság, és iszonyatos tévhitek élnek az autizmussal kapcsolatban az emberekben, addig nehéz "büszkén" vállalni.

Mert az Asperger az autizmus spektrum része, és így már ugye egyáltalán nem olyan "menő".

nem menő, legfeljebb egyrészt hárítanak az emberek, másrészt meg pont azért vállalják fel, mert nem érdekli őket mások véleménye.

én beszélgettem párral, és nekem úgy tűnt, hogy valójában csak kifogás nekik ez arra, miért bunkók, némelyik még elméleteket is gyárott, hogy ő milyen felsőbbrendű siekres evolúció következménye, de 2 mondatot nem tudott helyesen érelmezni.

felismerésre semmiben nem különböznek egy átlag bunkó funkcionális analfabétától, legfeljebb annyi, hogy az egyik mögé oda lehet rakni, hogy "így született". ugyanakkor vannak köztük olyanok is, akik nem bunkók, szerényebbek, bár tény hogy ritka.

"felismerésre semmiben nem különböznek egy átlag bunkó funkcionális analfabétától"

Hogy ennek a mondatnak alig van értelme, az biztos. Projekciónak hívják a pszichológiában, amit Ön művel, kedves fiatal barátom. Mondat elején nagybetű.

Mindig volt egy kis réteg, (akiket ma "kockáknak" hívunk) akik elvoltak a maguk kis világában, kultúrájában. Nem arról van szó, hogy képtelenek lennének beilleszkedni, vagy a genetikai adottságaik, agyberendezésük ezt gátolná - hanem Ők így érzik jól magukat. Azt is mondhatjuk, hogy aszociálisak: elutasítják a hagyományos közösségeket.

Hogy jön ide az AS? Sokan úgy gondolják, hogy a 'többiek' hülyék. Vagy épp azt, hogy Ők különlegesebbek. Nade-node hamar jön a kérdés: Miért? Erre egy remek válasz az Asperger-szindróma (azért vagyok ennyire különleges, mert aspi vagyok, és lám Einstein, Newton, Tesla, Napoleon stbv is az volt). Az átlagos, vagy afeletti IQ-t sokan kapásból félreértik. Rengeteg cikk van, hogy mely hírességek, zsenik, tehetséges emberek (voltak) aspik.

Hát ki ne csatlakozna egy ilyen klubhoz?

Ha pedig ez a "nagyszerűségbe vetett hit" berögzül, az egyén hajlamos nagyon beszűkülten látni a dolgokat - ha ellenállásba ütközik a társadalom, közösség részéről (ambíciói, melyeket beképzelt tehetségére alapoz, gátakba ütköznek), ha moderálnia kellene magát, egyszerű azt mondani, hogy "Ja kérem, én AS-s vagyok (és egy igazi zseni), ezért az emberek nem értenek meg engem, elutasítanak, nem tudom kezelni a helyzetet."

Bármennyire is utálatos a kifejezés: ez egy rendellenesség, "zavar". A diagnózis az önelfogadást célozza, a diagnózisból terápiás lehetőségek fakadnak (melyet rosszabb esetben pszichológus, terapeuta, segítő tart, jobb esetben orvos - klinikai szakpszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta).

Aki csak "menőzni" akar, azt rém egyszerű megkülönböztetni az érintettektől: Soha egy lépést nem tesz a megfelelő pszichiáter, diagnosztizáló hely felé, és SOHA nem jár készségfejlesztő terápiára, önismereti csoportba stb.

Egyébként nem menő. Aki tényleg benne van, az tudja.