Családom azt hiszi, hogy mennyire boldog vagyok, hogy egyetemen lehetek, de valójában rosszul vagyok az egésztől, mit tegyek?

Ha kikészít, ha halálra stresszeled magad miatta, ha gyomorideged van, és ez mindennapos, akkor nem bírod. Ami nem megy, ne erőltesd. A családod is tudomásul fogja venni, ha ezt elmondod, de mielőtt elmondod nekik, fogadj meg egy tanácsot tőlem: találd ki, mit csinálsz helyette.

Annak ugyanis egy anya, egy apa se fog örülni(sőt, a szigorúbbak fel is csattannak, és képtelenek lesznek elfogadni), hogy az ő gyerekük nem tanul, nem dolgozik, s egész nap csavarog, X-boxozik, kockul, vagy épp az utcán lóg.

Ha van helyette egy épkézláb ötleted, pl. hogy kitanulsz egy szakmát és elmész teszem azt pl. hentesnek, vagy kamionsofőrnek, azt könnyebb lesz nekik úgy feldolgozni.

Amúgy miért nem teheted meg mégegyszer, hogy váltasz?

Szerintem ezt úgy 40 éves koráig bárhányszor (józan határok között persze, nem úgy, hogy egyik héten ezt gondolom, másik héten meg valami totál mást) válthatsz.

Utána már nehéz.

Szerintem mindenképp fordulj szakemberhez, beszéld ki ott a problémádat. A szüleidet is érdemes lenne bevonni (ennyit szerintem érdemelnek hogy őszintén beszélsz velük).

Meg nem tudom most mit tanulsz, illetve az előző szakon mit tanultál, de gondold át rendesen hogy mi érdekel (ha érdekel a dolog, akkor könnyebb lesz az egyetem).

A falubeliekkel meg ne törődj. Mindenki foglalkozzon a saját dolgával.

Nekem is volt egy mélypont az első félév végén, de túljutottam rajta, most már optimistán tekintek a jövőbe :)

Nekem az segített, hogy kibeszéltem magamból a problémámat. Ha gondolod írj nyugodtan, hátha tudok segíteni :)

Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz! Ezt mondogasd magadban, mikor rád tör az iskolaundor.

Még régebben egyik filmben(háborús) keresztül lőtték egy katona pofáját, úgy hogy az alsó és felső fogsora kirepült az arcán keresztül. A társa azzal bíztatta, hogy egy két hónap múlva vadi új protézissel fogják a szendót zabálni!

Ez annyira bennem maradt, hogy utána elmentem fogorvoshoz, és egyszerre három lyukas fogamat húzattam ki! Már nem féltem, és nem is fájt!

'Ami nem öl meg az megerősít?'

Azért ez nem mindig van így. Sok embert ismerek, akik annyira kikészültek az egyetemen, hogy pszichiátrián kötöttek ki. Ennyit nem ér meg ez a dolog.