Segítség, mit tegyek ebben az állapotban?

19éves vagyok, zongorista és most fogok felvételizni a zeneakadémiára. De, anyum belémverte, hogy minden reggel 5kor fussak vele 5 km-t, ami fárasztó kicsit. Tudom ha nem futok nem ehetek mert csúnya leszek, akkor inkább hányok szándékosan pár falat után mert félek, hogy elhízok. Ha nem megyek anyámmal futni, az nem szól hozzám egész nap mert "nem tettem le semmit az asztalra", ilyenkor érzem, hogy meg akarok halni mert nem bírom, utálom magam. Gyakorolok majd zongorát, persze anyám szerint jelentéktelen, attól értéktelennek tart, főleg ha nem futok. Gyűlöl engem. Álmos vagyok két hete, úgy érzem torzul a világ. emberfeletti szörnyek kaparják ki a fejem, agyam darabjait, azok irányítják a rohadt életemet. Elegem van magamból, sírkamrában akarom találni a holttestemet, meg akarok halni. Esetleg ha nem gyakorolok. felvágni magam. Halált várom, és eltűnni ebből a világból. Ferde, groteszk létet érzek a valóságomban. Nem tudok aludni már a gyötört agyamtól. Úgy érzem semmit nem tudok a szóbelire, pedig mindig olvasom minden nap a tételeket... ki akarom magam nyiffantani.... Amúgy diagnosztizált súlyos és KEZELETLEN borderline-os vagyok.