Miért nem akarok tanulni? Éretlen vagyok?

Nem tudom, mi történik velem. Külföldön tanultam, egy olyan egyetemen, amit itthon bárki megirigyelhetne, de egyszerűen nem éreztem jól magam, és visszajöttem. Most valami olyasmit tanulok -itthon-, ami tök távol áll tőlem. Nem is nagyon érdekel.

Ha újra kimennék, akkor csinálhatnám azt, ami valóban érdekel, és amit nagyon szeretek, de félek megtenni. Zsigerből valahogy azt súgja valami, hogy ne. Nem tudom, mi történik velem, nem értem magamat, mert régen mindig céltudatos voltam, most pedig tehetetlen, döntésképtelen és motiválatlan, és képes vagyok egy kvázi értéktelen diplomáért itthon maradni, mikor más a fél karját odaadná, hogy egy ilyen helyen tanulhasson, de engem visszatart az, hogy itt jobban érzem magam, baráti közösségben, könnyű életet élve. De ez sem tart örökké, hisz valamikor ki kell repülnöm a családi fészekből, és talán minél hamarabb történne ez meg, annál jobb lenne. Viszont félek is az önálló élettől, nem bízom ehhez eléggé magamban... Vagy talán csak úgy érzem, előbb még be kell pótolnom valamit. Nem is olyanokon jár az eszem, hogy hogyan építsem magamnak a majdani karrieremet, miben legyek majd a legjobb, hanem barátokat akarok, bulizást és kapcsolatot. Sokkal nagyobb számnak érezném, ha most lenne egy olyan barátnőm, amilyet mindig akartam, mintha mondjuk színjelesre zárnám az évet. Valahogy mintha nem akarnám otthagyni a gyerekkort, vagy talán csak élményeket akarok gyűjteni. Mindez annak ellenére, hogy bárhol tanultam eddig, mindig megálltam a helyem. Talán csak éretlen vagyok?

(U.i.: Eszembe jutott az is, hogy van egy ismerősöm, aki olyan, mintha a Good Will Hunting c. film főszereplője lenne. Egy iszonyú okos srác, több 100%-os érettségije volt, de egyszerűen egyetemre nem volt hajlandó bejárni. Most dolgozik, és mintha nem érdekelné a diploma. De amennyire tudom, jól érzi így magát)