Gonoszság lenne felhívni ezért?

A kérdésem viszonylag összetett lesz, és talán hosszú is. (Ezért elnézést kérek!)

Az a helyzet, hogy „elképesztően pocsékul” érzem magam az utóbbi időben, valahogy semmihez nincs kedvem, de annyira, hogy még azok a dolgok sem érdekelnek, amikért régebben szinte „rajongtam”. Sőt, régen hittem mindenféle „szép dologban” – Istenben, művészetben, természetben – de most mindentől elszakítva érzem magam. Új emberekkel egyszerűen nem tudok megismerkedni, ha meg is próbálkozok ilyesmivel, csak még rosszabbul érzem magam. Ráadásul az utóbbi időben elég sokszor gondoltam olyan dolgokra is, amit igazából nem szeretnék (és ezért azt hiszem, nem is fogok) megtenni. Külön szomorúságot okoz még az is, hogy a kiskutyám már igen öreg. Tudom, hogy másnak egy kutya „csak egy kutya”, de nekem csak ez a kutyám van.

Van azonban valaki, aki szerintem tudna nekem segíteni, ha szeretne. Még régebbről ismerem, de tartok tőle, hogy a lehető legkevésbé sem „kíváncsi rám”. Az a helyzet, hogy ezt meg is értem; lényegében azt hiszem, én azért szeretem őt, mert az apámmal mindig MEGLEHETŐSEN rossz volt a kapcsolatom, az említett személyben pedig talán kicsit egy szerethetőbb „apát” látok. Nos, el tudom képzelni, hogy nagyon idegesítő lehetek, bár igyekszem nem zaklatni őt mindenféle butaságokkal. Főleg, mert (korábban) még egy olyan dologra sem válaszolt semmit, ami igencsak sejthető, hogy nagyon fontos nekem. (Elképesztően a szívemen viselem a hozzám kerülő sebesült vagy árva állatkák sorsát, amit szerintem mindenki tud rólam. És mikor egy ilyen ügyben kértem a segítségét, egészen egyszerűen nem is válaszolt semmit.) Nem tudom, hogy mennyire lenne elképesztő gonoszság, ha felhívnám őt most némi segítségért...?

Igazán, nem is tudom... Én mást is „szívesen” „zaklatnék” a hülyeségemmel, de szinte senki másban nem bízok meg, segítséget meg végképp nem tudok kérni másoktól, mivel utálom, ha valaki érzi (vagy egyenesen TUDJA!), hogy szükségem van rá. (Mivel a szüleim meglátásom szerint mindig visszaéltek ezzel a... dologgal...)

Még egyszer elnézést kérek a hosszú, kicsit kusza, és valószínűleg gyerekes kérdésemért. Azért, ha valakinek van egy „jó” válasza, azt igazán szívesen meghallgatom – azaz, elolvasom. (Ami azt illeti, a kategória megfelelőségében sem vagyok biztos, de "jobbat" nem találtam.)