Depressziós lehetek, van kiút?

Rengeteg dolog megváltozott hogy felnőtt lettem. El kellett mennem szinte azonnal dolgozni. Ahogy betöltöttem a 18at rá 2 napra lefeküdtem egy csajjal és azóta depressziósnak vélem magam. Öngyilkosságra is sokat gondoltam. Azóta viszont nem gondolok ilyenre mióta barátnőm van. De most félek ,hogy nekem annyi. Ma már odáig fajult a dolog ,hogy semmit nem érzek iránta. Úgy vélem ellenem akarja fordítani a depresszió a barátnőmet. Rengeteget vagyunk együtt de mégis egyre jobban az jön ki mintha egy idegen lenne. Ezt a depresszió okozza? Ennyire tönkre teszi az érzelmeket ? Ha kigyógyulnék belőle akkor visszajönnének az érzelmek? Ha depressziósan összejöttem vele akkor ez csak komoly lehet nem? Főleg ,hogy kitartok mellette és ő is mellettem ebben a nehéz időszakban. Mikor lehetek boldog vele újra?

Amúgy folyamatosan egyfajta üresség érzet van bennem, elégedetlenség ,örömtelenség,sokszor bevillan ,hogy nem találom a helyemet. Hozzáteszem a saját szüleim iránt sem érzek semmit. Elhagyni nem tudnám és nem is akarom . csak boldog akarok vele lenni. Van erre esély? Azt mondják minden más lesz ha elmúlik a depresszió , 100szor boldogabb leszek de nem merek ebben hinni. Nekem ez olyan hihehetetlen :( ja és akkor mikor kezdődött már 2 hónapja abba hagytam a kondit. Előtte 2 évet kondiztam kisebb nagyobb kihagyásokkal . semmihez nincs kedvem se erőm :(

Nagyon szeretném már érezni a párom iránt azt ,hogy ő a legfontosabb nekem a világon . semmi mást nem kérek . nem kell autó , gazdagság, ház vagy épp hogy ismert legyek csak ennyit akarok ,hogy vele lehessek boldog. Minden megvan egy normális kapcsolathoz kivéve ezt a szeretet dolgot nem érzem. Szerintetek szükséges érezni bármit is ha mindent megtudunk beszélni és támogatjuk egymást? Vagy csak a depresszió tompít és butít el ennyire? Kérlek szépen segítsetek. Nagyon fáj ,hogy nem tudom értékelni és élvezni a barátnőmet