Milyen részt/szerepet vállalhatnék ebben a barátságban, hogy ne legyen egyoldalú? Hogyan tudnék "adni" én is?

Mindketten lányok vagyunk, felnőttek. Ő kb. 10 évvel idősebb nálam. Eredetileg tanár (ő) - tanuló (én)szerepben ismertük meg egymást. Majd miután ez a szerep megszűnt, azáltal, hogy más iskolába mentem, idővel barátság lett belőle. Nagyon sokat köszönhetek neki, sokszor támogat(ott), tanácsot ad(ott), amikor kérdeztem/em. De én magam nem tudok neki mit "adni". Úgy érzem, hogy ő az, aki csak ad nekem, én meg szívesen el is fogadom, és hálás vagyok érte, de nem tudom hogyan viszonozhatnám ezt. Ilyen értelemben "egyoldalú" ez a barátság.

Persze ezt ő soha, de soha nem hozza szóba, nem is érezteti. De ugyanakkor nem akarom, hogy úgy tűnjön, kihasználom, mert nem. Csak egyszerűen nem tudom, mi az, amit én "adhatnék" neki, amivel viszonozhatnám azt, amit ő "ad" nekem.