Személyiségzavar, vagy szimpla kamaszkori dili?

Kamasz lány vagyok (kort nem írnék), és már évekkel ezelőtt felfedeztem, hogy több énem is van - mindegyik külön világ. Az egyik egy félős, visszahúzódó, emberszerető, rózsaszín lány, aki mindig mosolyog, utálja, hogyha az emberek szenvednek, és sohasem tudna bántani másokat. Ő elég ritkán bújik elő.

A másik egy laza, és vagány csaj, aki tojik a szabályokra, megfelelési kényszerben szenved, káromkodik, mindenkit leszól, egy csepp önkritikája sincs, agresszív, és társaságkedvelő. A nap első felében általában ő uralkodik.

És itt a harmadik... Aki imádja a horrort, és rengeteget ír. Történeteiben minimum egy ember mindig meghal, szereti részletesen leírni a fájdalmat, és örömmel nézi, ahogy szenvednek embertársai. Képes kárt tenni saját magában, csak azért, hogy új "tapasztalatokat" szerezzen, és számára az élet kimerül a halálban. Ő sohasem beszél senkivel, úgy érzi, mindenki őt figyeli, a legszebb álmaiban pedig vérfürdők, és élőhalottak szerepelnek. Ő körülbelül minden második nap megjelenik.