Depresszió, hangulatingadozás, segítség?

Én nyolc éve vagyok depressziós. Nyolc év elég hosszú idő, főleg ha úgy érzed, hogy senki nincs melletted, gyűlölöd önmagadat és senkivel sem tudod megbeszélni a gondjaidat. Egy millió alkalommal akartam már öngyilkos lenni, és kb. húsz-harminc alkalommal ültem le és mondtam, hogy kész, ennyi volt, itt a kés, itt a gyógyszer, viszontlátásra. Többször megfogalmaztam magamban a búcsúlevelemet, egyszer papírra is vetettem. De nem tettem meg, mert olyankor eszembe jutott, hogy mi lesz ha a szüleim vagy a testvérem rámtalál holtan.

De ettől függetlenül még mindig nyomorultul érzem magam, még mindig gyűlölöm magam, még mindig meg akarok halni és még mindig nem dobtam ki a búcsúlevelemet. Legfőképp azért jutottam ilyen mélyre, mert nem beszélek senkinek a problémáimról. Egyszer említettem a szüleimnek a pszichológust, nemet mondtak. Azóta nem hoztam fel a témát, inkább elviselem a szörnyet ami belülről marcangol, elviselem a rémálmokat és az önutálatot..valameddig.

Azt tanácsolom, hogy marha gyorsan keress valakit, mond el neki, hogy mi a bajod és sírd ki magad a vállán. Ha pedig újra sz@rul vagy, ismételd meg az előbbi folyamatot. Hidd el, nem akarsz olyan mélyre süllyedni a depresszióban mint én..

Rengeteg verset írtam régebben, de valahogy abba hagytam. Nem találtam magam elég jónak hozzá. Sokszor rajzolok (illetve rajzoltam) de egy ideje egyik régi hobbim se izgat annyira. Nekem nem segített, pont azért mert mindig azt láttam, hogy mennyire sz@rok a rajzaim, pedig mindenki szerint hű de nagy tehetség vagyok. Nekem viszont nem számít mit mondanak, mivel én sehol sem látom a tehetségemet.

Nehéz találni valakit aki meghallgat és még nehezebb elmondani neki amit érzel. Én egyszer megpróbálkoztam vele. A tanárom nagyon jófej volt, de miután beszélgettünk (illetve inkább csak ő beszélt) még rosszabbul lettem, hiába mondott aranyos dolgokat.

Sírni én már nem igen sírok. Néha bekönnyezek, van, hogy 1-2 csepp kifolyik, de kiadósat már régen sírtam. Valahogy már ahhoz sincs hangulatom..

Én legtöbbször történeteket írok. Olyankor lehetek valaki egészen más. Nem oldja meg a gondjaimat, de legalább néha megnyugtat..