Mit jelent az, hogy feldolgozni a traumát, illetve egyéb sérelmeket?

Az érthetőség kedvéért különítsünk el két fokozatot. Az első, amikor kimondod, vagyis az emléket tényszerűen hozzáférhetővé teszed. Ez az emlék deklaratív része, a képszerű, tényszerű, beszámolható. Attól függően, milyen súlyos a trauma, ez különböző mértékben hozzáférhető, szélsőséges esetben teljes rá az amnézia. Ezt előhozni a dolog könnyebbik része.

A második, talán nehezebb része az emlék érzelmi oldalának a kezelése. Ez tartalmazza a személyes jelentőséget, illetve azt a tanulságot, tapasztalatot, amit le kell vonni belőle. Általában ez a személyes élmény rész, ami nehezebben jön elő, és a rendszer gyakran kézzel-lábbal hadakozik ellene. Ez a "nekem nagyon rossz volt" rész, amibe beletartozik az akkori érzelmi állapot valamilyen szempontból történő újraélése. Az érzelmi felhang az, ami alapján tanul a memória, ami azt jelenti, hogy az emléket, az abból levont következtetéseket bele kell szőni a személyes élettörténetbe. Amíg csak az emlék jön elő, de a kapcsolódó érzelem nem, úgy a személyiségbe nem épülnek be a tapasztalatok, ami hatására a személyiség máshogy viszonyul a világhoz, és valamilyen formában meg is változik, fejlődik a működése. Amíg nem hagyja az ember, hogy emlék "hasson rá", és ebből a hatásból kiindulva továbbfejlődjünk, nincs feldolgozva a trauma. Ezt a "ráhatást" kell valahogy saját magunknak engedélyezni. Biztos recept sajna nincs rá, tudtommal :(

A folyamat dög lassú is lehet, nem szabad siettetni. Ha túl gyorsan haladtok, vagy tönkremegy a terápiás kapcsolat, vagy te törsz össze. Ha nem foglalkoztok vele, akkor viszont nincs haladás. A pszichológus nem biztos, hogy semmit nem tesz azon kívül. A traumafeldolgozáshoz szükséges, biztonságos terápiás kapcsolatot kialakítani piszok nehéz is lehet, de a paciensek rendszerint nem veszik észre a terapeuta erre irányuló munkáját. Ha ez megvan, és el lehet kezdeni az emlékkel foglalkozni, már nem a pszichológusnak kell tennie a feldolgozásért, hanem neked. A te emléked, a te élettörténeted, a te jövőd, a te érzelmeid. Azon túl, hogy a lehető legbiztonságosabbá teszi a feltételeket az ülésen, segít megérteni a saját működésedet, nem tudom, mit lehet még tenni.