Érdemes lehet felkeresni egy szakembert?

Röviden: kisgyermekkoromban mindig mosolygós, nyitott, beszédes személyisé voltam. Nagyszüleim és édesanyám nevelt, bár mindig a nagyszülők akarata érvényesült. Nem mehettem sehova, korán alvás, mindig menetrend szerint kellett élni. Bezárkóztam teljesen, ehhez még hozzátársult hogy duci voltam, így nem is különösebben kaptam pozitív visszajelzéseket. Most 22 vagyok, a nagyszülőktől eljöttünk édesanyámmal, külsőmön változtattam amennyire tudtam. De semmi nem változott.Barátom tulajdonképpen nincs, barátnőm akivel ugy jöttem össze hogy ő kezdeményezett, fél év után szakított mondván nem tud szeretni. Ez volt az utolsó csepp úgy érzem. Nagyon szerettem őt.

Most haragot, mérhetetlen haragot érzek úgy kompletten a világ felé, és úgy érzem semmi kapaszkodóm nincs.