Mikor van szükség depresszió orvosi kezelésére?

26 éves vagyok, eléggé nehezen érvényesülök az életben, pedig jó iskolában szereztem diplomát.

Persze diplomám jobbára azért lett, mert nem volt életem, és volt időm magolni, meg anyámék birták fizetni, hogy kb csak 70%-os tempoval haladjak az egyetemen.

Magolni meg azért tudtam jól, mert mással nem volt lefoglalva az agyam, mint pl haverkodás, érzelmi fejlődés stb.

És mivel nem vagyok egy szép szál fiu sem, ezért ez mégjobban elszigeteli az embert.

Egyetemen elég sokat is kinlódtam, amiért nem volt nőm.

Kockaegyetemen különben nem ritkaság, hogy valaki nulla megdugott nővel a háta mögött veszi át a diplomát.

Egyetemen másfél évig jártam pszichologushoz, sajnos nem segitett sokat, bár szerintem élete sikerének könyvelte el, hogy "becsajoztatott engem", mert azt tanácsolta, hogy társkeresőn probálkozzak, ahonnan teljesen véletlenül lett is barátnőm, 21 évesen, akivel egy évig együtt voltam.

Nem szerettem a lányt, de mégis elég rossz állapotba kerültem, mikor vége lett.

Akkor tanácsoltam pszichiátriára, ahol kaptam gyógyszert, de nem szedtem, mert megijedtem a tapasztalt mellékhatásoktól.

Most 26 vagyok, már tul vagyok egy csomo munkanélküliségen, csajozáson, dolgoztam is számottevő ideig, edzeni is járok, de nem igazán változik az életem a hangulatom.

Csajozni továbbra is ugyanolyan nehéz, sziszifuszi munka, sok kinlódást igényel, és a hangulatomnak is ki vagyok szolgáltatva folyton.

Pl tegnap pont jobb állapotomban mentem el egy állásinterjúra (állást akarok váltani), és hát le voltak nyügözve a HR hölgyikék (mondjuk ez még csak előzetes interjú volt, majd ők küldik tovább a jelölteket a munkáltatóhoz interjura)

Egyébként állásinterjúk nagyon rosszul mennek, szerintem már a kézfogásnál le vagyok irva alkalmatlannak.

merthogy a rossszul álló fogaim meg a gyerekes vonásaim miatt nem mosolygok, mogorvasággal próbálok komolyabban vehetőnek tűnni. Mert egyébként ha mosolyognék, akkor lehet jobban itélnének meg, de akkor sajnos garantáltan a kisgyerek kategoriába tennének automatikusan, nekem meg ebből elegem van.

A legrosszabb ez, hogy ki vagyok szolgáltatva a hangulatváltozásoknak :( Amit a napi 8 óra alvás csak jobban felerősit (kevés sajnos, vagyis rossz nekem a 7 órai kelés)

Gondolom az lesz a válasz, hogy minden jobb lenne, ha többet sportolnék, többet barátkoznék, többet dolgoznék, stb, de kérem pont ezeket nem tudok a problémáim miatt...