Kényszerbetegeknek mit javasol a pszichiáter?

Szóba jöhet viselkedés terápia, de akár gyógyszeres kezelés is, ha a betegség olyan súlyos, hogy akadályozza a beteget olyan mindennapi élethez köthető tevékenységekben is.

Ilyenkor szerotonin visszavételt gátló (SSRI) típusú gyógyszerekkel megszüntetik a tüneteket. Megjegyzem, ez pusztán tüneti kezelés, amik a gyógyszer abbahagyása után ismét jelentkeznek. Úgyhogy a gyógyszer csak a terápiával együttesen járhat sikerrel, csak ugye súlyos esetben szükség lehet a beteget először gyógyszerrel "visszahozni" az életbe.

A viselkedés terápia gyakran abból áll, hogy a beteget megakadályozzák a kényszeres cselekvésében és ezzel erősítik meg benne azt, hogy a cselekvéssor hiánya nem vonja maga után a kényszerbeteg által rettegett következményt, ezzel csökken a szorongás és később a kényszerérzet is. Kényszergondolatok esetén már nem tudom pontosan mi a módszer. De a beteget nyilván meg kell tanítani gondolatainak módszeres elterelésére. Ugyanis a kényszergondolat által előidézett szorongás megakadályozza, hogy a gondolat elfelejtődjön, hiszen a "jaj csak ne gondoljak erre" törvényszerűen előhozza a szorongást okozó gondolatot. Nyilván ezt az ördögi kört kell feloldani.

Enyhe esetekben sokszor elég a betegség és a a fenti módszereinek ismertetése a beteggel. Mert ha az emberben tudatosul, hogy nem bolond, és vannak lehetőségei a megoldásra, akkor akár magáról is képes azokat alkalmazni. Hiszen a számára eddig ismeretlen tünetek/gondolatok általi szorongás feloldódik, és ezzel a visszatérő gondolatok/kényszerek is megszűnhetnek.