Összeomlottam, teljesen felfordult minden. Hogyan tovább?

Tereld el a gondolataidat,mondjuk olvass könyvet.

Valamint kezdj el keresni pozitív dolgokat az életedben.

Leülsz,és leírsz 10 pozitívumot a természetedben,addig nem állsz fel.Biztos vagyok benne,hogy vannak.Pl:nem vagyok kárörvendő,nem vagyok szándékosan gonosz más emberekhez,a családom mindig számíthat rám stb,stb....

Csak te tudsz segíteni magadon!!

Jézusom, ezek a válaszok...

"Sosem voltam kibékülve önmagammal,önértékelési problémáim vannak,szorongok", erre a válasz:

"keress pasit/csajt, bulizz, barátkozz" hát hogyne...

Ez megint egy olyan kérdés amire nem lehet 1-2 mondatban válaszolni. Tömören: az önértékelési zavarod miatt szorongsz, ergo meg kell találnod az okot hogy miért alakult így a személyiséged! Ha azt az okot megszünteted/elfogadod/átalakítod akkor szépen lassan megváltozik az önmagadról kialakított képed, és nem fogsz többet szorongani. De ez egy sokkal bonyolultabb történet mint ahogy most leírtam...

Tudom mit érzel

Ezt a szöveget amit irtál akár én is irhattam volna

Tudod ez egy elég komplex szituáció és nem hiszem, hogy lehet rá 100%os kiútat találni, viszont sztem hozzáállás kérdése. Én is a te helyzetedben vagyok, de kezdek rájönni, hogy ezt eltaláltam. Mármint a pesszimizmust. Nagyon számit, hogy valaki miként gondolkodik

A gondolkodás kihat a környezetre, a munkádra, az életedre. Persze nem minden a hozzáállás, de ilyen negativ hozzáállással még jobban megnehezited a dolgod. Sztem is próbálj ismerkedni, bulizni, TUDOM, hogy TE NEM AZ a TIPUS VAGY, de én tapasztalatból tudom, hogy más módszer nemigen segit. Mert én is mindig azt mondtam, hogy " ááá nem, én nem vagyok bulizós ", de azóta sem lábaltam ki a búskomorságomból. Mit veszithetsz igazából ? S gondolj arra, hogy a bulizós emberek nagy része nem depressziós, lehet nem boldogok, de legalább nem depressziósak. És ezenkivül nyugodtak, üdék, vidámabbak, mint mi vagyunk

Én őszintén nemigazán hiszem, hogy lélekturkálással, pszichológussal, stb.-vel kilehet ebből lábalni. Valahogy sztem ide barátok kellenek....haverok.....emberek

04:58

Nem rólad van szó, hanem a kérdezőről. Te ne bizonygasd, hogy mire képes és mire nem egy depis ember, mert amint te is leirtad ( tudatosan vagy tudatlanul ) te is szoktál depis lenni és mégis eltudsz menni egy bulira. A depresszió nem köt senkit egy székhez

Mellesleg amiről te beszélsz az bipolaritás és nem krónikus depresszió, vagy ez, vagy eltúlzod a helyzeted, ezt te tudod, hogy melyik a kettő közül

A kérdezőnek viszont NEM ilyen problémája van