Szeretek kihalt, üres épületekben járkálni, főleg egyedül. Beteg vagyok?

Nemrég egy barátommal beszélgettünk régi dolgokról, valahogy ez is szóbakerült és rádöbbentem, hogy gyerekkorom óta megvan bennem ez fura dolog.

Kisgyerekként még normális hogy minden érdekli, mindenhová benéz, tudni akarja mi van a padláson, pincében, stb.

No de nálam ez nem szűnt meg.

Még általános iskolás koromban volt valami hittanos verseny, és ott találkoztam egy lánnyal, aki velem együtt nem vett ebben részt. Egy elég nagy épületben volt a verseny, minket nem nagyon érdekelt és valamelyikünk kitalálta, hogy menjünk le az alagsorba, nem figyel senki úgysem. Én olyan 8-10 éves lehettem a lány meg 14 körül. Lementünk és mindenféle régi gépet találtunk, meg limlomot, full sötét és kihalt volt minden, de mi nem féltünk. Én is jól éreztem magam ott.

Aztán pár évvel később egy ismerősünk elhozta a lányát és vele is elmentem az erdőbe meg a környékre sétálni, szőlőskertek, kis bungalók, elhagyatott ösvények, stb volt arra. Neki is tetszett a dolog.

Volt egy időszak általánosban, mikor nagyon korán mentem mindig suliba mert anyu korán elindult otthonról és nekem is el kellett menni, de a szomszéd gyerek is hasonló cipőben járt, mi voltunk az elsők minden pénteken, sokszor még sötét volt és az üres iskolában mászkáltunk be mindenhová. és jó érzés volt hogy nem is sejtették az egészet. Volt hogy még a tanáriba is sikerült bejutnunk valahogy.

Gimiben valahogy nem volt alkalom rá, de egyetemen mikor már elmúltam 18, akkor is valami hajtott mindig hogy nézzek körül.

Volt hogy óra közepén kimentem, felmentem vagy lementem egy emeletet és a kihalt folyosókon járkáltam, ahol nyitva volt a terem, oda bementem és elidőztem kicsit.

Levelezős voltam, gyakran szombat délután is suli volt, akkor meg ugye alig van valaki rajtunk kívül az épületben. Többiek órán, portás a helyén, plusz egy két gondnok, stb. de gyakorlatilag egyedül sétálhattam az egész épületben, anélkül hogy bárki észrevette volna. Kamerák csak egy részen vannak, de azt is kifigyeltem, hogy hol, merre van a monitor, amin nézik őket. Tisztára, mint egy betörő :)

Most már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, de most is vannak ilyen vágyaim.

Ha van rá mód és lehetőség, mindenhol szeretek körbenézni, ahol nincsenek emberek.

Egy vagy max két baráttal is jó, de legjobb egyedül vagy egy lány társaságában.

Ilyenkor gyakran fantáziálok olyanról, hogy ketten vagyunk az egész épületben és jön egy harmadik, aki bántani akar minket, de én megvédem magunkat tőle.

Ehhez képest visszatérő álmom hogy egy iskolaépületben megyek be egy sötét WC-be ahol egy balonkabátos kalapos ember van, de ahelyett hogy ez rossz érzéssel töltene el, jól érzem magam és mindig oda akarok bemenni. Máskor pont egy ilyen ember üldöz, és menekülök előle.

Volt hogy direkt utoljára maradtam az orvosnál és mikor senki se látott, bementem abba a WC-be ami el volt torlaszolva (de bezárva nem volt). Másnak nem jutott eszébe, mert tiszta pókháló volt minden és a WC-ben ugrált egy béka.

Fura élvezettel tölt el ha ilyen helyzetekbe kerülök, és mindig ki is használom az alkalmat. Nem akarok sem lopni, sem kukkolni meg ilyenek, csak jó érzés ha tudom, hogy olyan helyen vagyok, ahová nem biztos hogy be szabadna mennem, és nem tudják mások hogy ott vagyok.

Ahelyett hogy félnék, élvezem a dolgot.

Egy nap abban a kínai szellemvárosban, - amit sok helyen mutattak, hogy többszázezer embernek készült, de az ingatlanpiac bedőlt és nem költözött oda senki -, egy lány társaságában maga lenne a mennyország. Ketten bejárni az ismeretlent úgy, hogy senki sem tudná, hogy ott vagyunk...