Panikbetegséggel jár valaki egyetemre? Szeretnék majd egyetemen tanulni, akár vidéken de félek egyedül messzebb menni. Valaki járt már hasonló cipőben?

Ismerek több ilyen embert is. Van aki gyógyszert szed, van aki csak a mentálhigiénés központba jár be, ha úgy érzi hogy épp nem bírja. Én azt mondom, hogy ez ne legyen indok arra, hogy megfoszd magad az egyetemtől, ha szeretnél továbbtanuli. Idővel ez a stressz is csökken, amikor megszokod a helyet és az addig ismeretlen hely ismertté, a második (vagy az első) otthonoddá válik. Szedd a gyógyszert, ha szükséges járj terápiára de mindenképp próbáld meg. A legtöbb egyetemen (vidéken is) működik mentálhigiénés segítő szolgálat, ahol ingyen, akár név nélkül is elmondhatod a problémádat és próbálnak segíteni pl. tréningekkel. Én is jártam régebben csak más miatt, nagyon tudom ajánlani.

Ha BP-re jösz, és írsz privátot és én is ráérek, egy ideig el tudlak kísérni ide-oda. Természetesen nem várok semmit cserébe.

Ha kellő képen motivált vagy menni fog. Én is pánikbeteg vagyok és vidékre jártam le Budapestről minden hétvégén egyetemre. Minden alkalommal hajnali 6kor indult a busz, ami külön megnehezítette a dolgom, mert nem bírom a koránkelést és reggel vagyok a legrosszabbul. Nagyon kemény volt. Különösen a vizsgaidőszak. :) De végig tudtam csinálni, sőt évfolyam első lettem. Visszagondolva csak nevetek azon mennyire féltem néha. Mikor álltunk a buszmegállóban hajnali fél hatkor felfordult gyomorral szédelegve a félelemtől, és azon gondolkoztunk, hogy felszálljunk vagy ne, és kis zacskó volt a zsebembe, hogy ha hányni kell akkor legyen hova. :) mondjuk ilyenkor a többiek sem voltak jobban, pedig ők nem is voltak pánikbetegek. De sikerült mindig minden, mert nagyon akartam, és sokat nevettünk ilyenkor egymáson. Ez is sokat segített. Egyébként kevésbé voltak rohamaim, volt, hogy még ott is tudtam aludni. Valahogy elterelődött a figyelmem, és a lelkesedésem sokat segített. Meg az hogy ha féltem pl. vizsgák előtt akkor megosztottam a többiekkel és így nem voltam annyira egyedül a problémámmal. Menni fog neked is. Ne mondj le, emiatt a vágyaidról. Ha megcsinálod, pedig nagyon büszke leszel magadra. Én is így érzek, néha el sem hiszem ,hogy sikerült. :)