Férfiak, hogyan vettétek tudomásul, hogy nagy valószínűséggel nem lehet saját gyereketek?

Már egy jó ideje tudom, hogy a azoospermiám van korábbi betegség miatt, próbálkoztunk herebiopsziával és lombikokkal.

Nem jött össze saját spermiumból, rossz minőségű volt, nem éltek túl az embriók. Most szembesültem ezzel, és nem tudom, hogy hogyan dolgozzam fel.

Az a baj, hogy már régóta nagyon szeretnénk gyereket, nagyon megviselt lelkileg ez a lombikozás körüli hajcihő. (a feleségemet is, őt is kellene biztatnom, támogatnom, de hogyan csináljam, ha én is teljesen ki vagyok bukva.)

teljesen céltalannak érzem az életemet jelenleg (40 felett vagyok). Nem tudom, hogy miért hajtsak, miért dolgozzak tovább, mi értelme van az egésznek. Jól élünk, mindenünk megvan, csak totál céltalannak látszik az egész szar.

Nem tudom, tapasztalt-e valaki hasonlót, és ha igen, mit tett, hogyan dolgozta fel, mit csinált, hogy túljusson ezen.