Egy gyerekkori rossz emlék miatt fokozottan érzékeny vagyok az ASMR jelenségre. Ugye ettől még normális vagyok? Hogyan kezelhető? (Bővebben lent)

A kérdés talán nyakatekertnek tűnik, de most kifejtem bővebben.

Nyolc-kilenc éves kislány voltam. Egy évre rá lettem nagylány, de ez még előtte történt...

Szóval: Elkezdtem felfedezni magamat testileg is. Hogy naturálisabban kifejezzem: simogattam magam, önkielégítést végeztem. Még én sem tudtam felfogni, hogy mit csinálok.

Ez volt az én titkos esti elfoglaltságom.

A családom kő keményen vallásos. Mindent elítélnek, aki ezzel kapcsolatos, és addig egyáltalán nem is beszéltek nekem erről.

Egyik este elalvás előtt anyám észrevétlenül osont fel a szobámba. Olyan halkan, hogy nem is hallottam meg.

Meglátta,hogy mivel foglalkozom, erre felkiált: "Te mit csinálsz?!!"

Ekkor nagyon megijedtem és azonnal elkezdtem zokogni.

Erre ő elkezdett papolni nekem arról, hogy ez milyen erkölcstelen dolog, ilyet gusztustalan dolog csinálni.

Mielőtt lement, én megkértem, hogy ne mondja el senkinek. Megígérte.

Bíztam benne, hogy reggelre elfelejti az esetet és ugyanúgy indul a nap, mint előtte.

Erre hallom, hogy apámnak is elmesélte és reggeli közben erről beszélgettek.

Azóta extrém módon érzékeny vagyok különféle csámcsogó, cuppogó hangokra.

Ha a környezetemben valaki ilyen hangokat hallat, nagyon ki tudok készülni.

Pedig valójában nem arról van szó, hogy gusztustalan vagy szimplán idegesítő lenne: ezektől a hangoktól képes vagyok ún. "agyi orgazmust" elérni.

Amikor kisebb koromban cuppogtam is hozzá, sokkal könnyebben ment az a dolog is.

Nemrég olvastam az ASMR jelenségről és örülök,hogy végre nem csak én tapasztalom ezt az érzést, hanem a tudomány is választ talált rá.

A családom csak annyit vesz ebből észre, hogy megkeserítem az életüket, mert nagyon durván kikészülök, ha pl. rágóznak vagy csámcsognak az asztalnál.