Pszihológushoz kéne fordulnom ezzel a panasszal?

22 éves vagyok. Középiskolás éveimben nagyon nyugodt, kedves személyiségem volt. Nehezen tudtak kihozni a sodromból. Mára viszont egy idegbeteg lettem.

Egész ott kezdődött mikor megismerkedtem a jelenlegi párommal. (Több mint 5 éve)

Voltak az elején viták vele meg a családommal is, és már akkor kezdtem érezni, hogy az ilyen szituációt nehezen viselem. Egy idő után besokalok és csak sírni tudok.

Azóta történt elég sok minden, de igazából a mostani állapotom ami nagyon zavar.

Kb. fél éve kezdődött mikor lett egy lány barátunk....

Bárhova megyünk párommal őt is el kell hívni.

Igazából nem is ezzel lenne a gondom. De ez a lány barát jóval fiatalabb nálunk. Párom mindent akar neki venni (ruha,cipő, jogsi stb.) Folyamatosan őt dicséri, hogy milyen aranyos ő az élete értelme, kis kedvence. (De neki nem kéne barátnőnek csak olyan mintha a gyereke lenne). Nagyon sok vita van köztünk ez miatt is. Egyszerűen sírni tudnék mindig. Semmi életkedvem nincsen. Megmondtam páromnak ez engem zavar, erre kiakad hogy nekem semmi nem jó. Mikor a szakítás kerül szóba nem megy bele.

Látja rajtam, hogy teljesen idegbeteg lettem. Nagyon gyorsan felhúzom magam mindenen. Olyankor meg sem tudom magam játszani, hogy jó pofizzak velük. Ilyenkor szótlanság, kedvtelenség , piros arc jellemző. Párom a tablettáimra fogja (étrendkiegészítő).

Tegnap tényleg úgy éreztem, hogy mindjárt felrobbanok az idegességtől... ma reggel is sírva keltem, folyamatosan a sírás kerülget.