Hogy lehet az, hogy az ember álmában sokkal okosabb?

Úgy, hogy álmodban kikapcsol a hihetőségközpont, tehát mindent elhiszel, amit álmodsz.

Azt is, hogy megvan a megoldás.

Ezt úgy lehet tudni, hogy ha felébredsz, és RENDESEN visszaemlékszel az álmodra, akkor rájössz, hogy atyaisten, mekkora butaság volt...

ha csak félig emlékszel vissza, mint most, akkor erre nem biztos, hogy rájössz.

Jól értem ugye, hogy a versenyt álmodtad, tehát a valóságban nem történt meg?

Szerintem az a feladvány nem volt olyan nehéz, csak annyira, hogy a te képességeidnek épp a határán volt.

Be tudnád ide írni a feladványt?

Úgy két hete én is álmodtam hasonlót. Akkor épp analízis vizsgára készültem. Az első tanulással eltöltött nap (vagyis inkább délután) után úgy feküdtem le, hogy szinte semmit sem értettem a deriválásból. Reggel meg úgy keltem fel, hogy továbbra sem tudtam semmit viszont álmomban is próbáltam megcsinálni egy feladatot és tök boldog voltam mikor sikerült. Emlékeztem is a feladatra meg a megoldásra is, gyorsan leírtam felkelés után egy papírra. Aztán egy programmal leellenőriztettem és tényleg jó megoldást "álmodtam meg". Erre azt mondom, hogy nagyobb arra az esély hogy gyakorlás közben láttam ezt a feladatot a megoldással együtt és valahogy sikerült visszaemlékeznie az agyamnak erre és álom formájában elém került.

Szerintem nálad is ilyen lehetett, hogy már eleve tudtad azokat a megoldásokat, csak nem biztos hogy hozzáfértél az információról. (Ide vágó téma a hipnózis, bár lehet hogy nem ez a szó amit keresek. Az már tudományosan dokumentált dolog, hogy el tudnak embereket olyan állapotba juttatni, ahol több emléket el tudnak mondani, mint ha azt tőlük normálisan megkérdezték volna.)

Az emberi agy meglehetősen bonyolult működésű. Az ember sok alaptulajdonsággal rendelkezik, ezek vezérlik cselekedeteit. No meg az, mit tud a világról. Innen indulva:

Az emberi cselekvést a motiváció mozgatja. A motiváció valójában sikerélmény. Akit kiskorában megtanítottak a tanulás művészetére, öntudatlanul tudja, egyes dolgoknál mi a lényeg, min múlik megértés. Így aztán egyesek elkezdik szeretni a matematikát, mert mindig rájönnek a megoldásra. Mások utálni fogják, mert csupa kudarcélmény a vele való találkozás.

Az ember cselekvésénél rengeteg tanult és ösztönös gát is van. Például valaki megbánt, megharagszunk rá, de nem öljük meg.

Alvás és ébrenlét között a különbség (sok más mellett) az, hogy alváskor az agy részlegesen működik, sok képessége (például látás, érzékelés, stb.) nem működik, továbbá sok gát sem. Így tud az ember álmában falon járni, megoldani elképesztő feladatokat és hasonlók. Miért?

Ha valakit valami foglakoztat, mert például egy cselekvése félbeszakadt (még nem oldotta meg), vagy valamit nagyon akar, akkor erős a motivációja ebben. Ezért ebből nem minden kapcsol ki. Kikapcsol viszont egy csomó gát (például a realitásérzékelés). Ekkor gond nélkül megoldhatjuk akár az emberiség nagy problémáit is. Főleg, ha ébren foglalkoztatott ez. Amelyet nem feltétlenül tudatosan tettünk.

Ha valaki álmában sorozatosan kijavítja a kudarcait, az egy optimista ember. Mindig próbálkozik, az nevelődött belé, hogy soha nem adja fel. Ha valakit álmában sorozatosan nagyobb baj ér, mint a valóságban, ha üldözik, ha szerencsétlenül jár, akkor az egy pesszimista ember. Kisebb nagyobb mértékben retteg sok mindentől, leginkább a kudarctól. És mivel ez foglalkoztatja (öntudatlanul is), álmában meg is éli. Úgy ahogy a valóságban, negatívan, csak a valóság fékjei egy részét elveszítve, felfokozottan.

Az álmainkból arra kaphatunk ötletet, mit érdemes erősíteni és mit megérteni (elfojtani semmit, mert visszaüt - megérteni kell az okát).