Átlehet vészelni ezt az időszakot depresszió nélkül enyhébb szorongással? Ha igen hogyan?

Tudom, milyen pokoli a folyamatos kilátástalanság, de: van hova menned. Van egy barátod, aki segít, a félelmed és szorongásod oka pedig a korábbi életed, hiszen a barátod és a szülei nem bántanak, igaz?

Hatalmas előnnyel rendelkezel a hozzád hasonlókhoz képest, mert egy legalább valamennyire biztos tető az, nekem elhiheted, mert nekem akkor volt fedél a fejem felett, ha megkerestem a rá valót.

Fogd ezt az előnyt és hozd ki belőle a legtöbbet. Ne vállalj el megalázó munkákat, mert már az interjún látják a leendő főnökeid, hogy nem akarod, ergo nem csinálnád lelkiismerettel, vagyis nem végeznéd megfelelően. Miért mennél takarítónak, mikor a kereskedelemben ölnek az új munkaerőért és legalább annyira megfizetik, mint a legtöbb kezdő diplomást?

Tanulsz is, persze ez nem egyszerű, de a legtöbb áruház pl kimondottan keres diákokat. Anno engem állandóra vettek fel diákként (tehát nem szövetkezeten keresztül), minden félév elején leadtam az órarendemnek megfelelő ráérést, és minden vizsgaidőszakban ugyanígy, szóval első kézből tudom, hogy ez megoldható.

Mikor mélyponton voltam, nekem egy barátom azt mondta, ne a kilátástalanságot lássam, és ne azt nézzem, tegnap mi volt, hanem minden nap végén gondoljam végig, ma mit tettem azért, hogy holnap jobb legyen. Te ma mit tettél érte?

Mára a depressziót szokás lett a nagy traumákhoz kapcsolni, pedig valójában olyan pitiáner dolgok indítják be, ahogy az ember el sem hiszi.

Ilyen pl. a téli fényszegény hónapokban felgyülemlett melatonin. Ilyen pl. a téli hónapokban beszűkült mozgástér, a kevesebb mozgás, és az ez okból befigyelő D vitamin hiánya.

Ilyen pl. hogy olajokat eszünk állati zsiradék helyett. Az olajoktól nem ürül az epe, és sor mentális, hormonális, stb gondot generálunk vele magunknak.

Sajnálom, és átérzem a helyzetedet. Én 16 évesen maradtam magamra, és kényszerültem éjszakai vagonrakásokból fenntartani magam. De hidd el, ezekkel az aprócseprő dolgokkal kell leginkább törődni, még ha nehéznek tűnik is.

Első kérdésedre válaszom: Igen, de talán még enyhébb szorongásra sincsen szükséged.

Szóval a mentális közérzetedet a 'külvilág' (elsősorban negatív) visszajelzéseitől teszed függővé.

Hagyd el ezeket a visszajelzéseket, ne is törődj velük. Jól tetted, ha kikerültél egy 'lehúzó' kötelékből, akár a családod is legyen az. A szíved mélyén érezned kell, hogy Ki az, aki melletted áll (Őt becsüld meg), s ki az, akitől jobb távol tartani magad (anélkül, hogy utálnád).

Második kérdésedre a válaszom: Így, ahogyan most megtetted az első (vagy inkább második) lépést, azaz feltetted a kérdésedet. Ez már önmagában is nagyszerű. Tudod, sok ember még csak idáig sem jut el. Miért?

Mert szégyelli a kialakult helyzetét, a azt hiszi(!), hogy csakis és kizárólag vele történhetett meg mind az a szörnyűség, ami megtörtént. Pedig ez is csak egy élethelyzet. S mint minden, úgy az élethelyzetek sem állandóak. Mert feltételekhez kötöttek. Ki így, ki úgy, de próbál változtatni a pillanatnyi (sz@r) helyzetén.

Olvastad Te is nyilván, hogy nem vagy egyedül az élethelyzeteddel.

Bölcsen akkor jársz el, ha már léptél, akkor haladj tovább. Keresd a lehetőségeket, de nem pusztán csak a "külső" lehetőségről beszélek (mint állás, lakhatás, stb.), hanem a "belső" lehetőségeidről. Mire is gondolok?

Ezekre a lelki vívódásokra: "Megtehettem volna, de mégsem tettem meg...", "Elmondhattam volna, de nem mondtam el...", "Hallgathattam is volna, de mégis meg mondtam a magamét..." amik a belső lehetőségeidből adódó döntéseidből fakadnak. Az ember mindig dönthet másképp! EZ(!) a Te szabadságod.

- Tekintsd ezt a bögrét, ami félig tele van!" - Ugye, milyen jó érzés az a tudat, hogy még van benne...

De, ha Te azt látod meg benne, hogy

- Bass'... meg, már félig kiürült - milyen kellemetlen érzés ez a tudat... és szomorú leszel, vagy mérges, de mindenképpen lehangoló... pedig UGYANARRÓL az 50%-ról beszélünk. Nos, ez tipikus emberi vonás.

Nos, így tekints a jelenlegi élethelyzetedre is... és sose a megoldandó feladatban láss egy újabb problémát, hanem a problémában lásd meg a megoldandó feladatot!

Ne legyél magadhoz túl szigorú és NE arra fókuszálj, hogy mit kerüljél el (depressziót), hanem arra koncentrálj, hogy mit szeretnél elérni!

Ne feledd: Tévedni, elhibázni bármikor lehet. Csak Az nem hibázhat, aki vagy Istennek képzeli magát, vagy nem csinál semmit.

No, az ERŐ legyen Veletek!