A nem depressziós emberek, miért nem értik meg a depressziósokat?

Nem éltek még át lelki málységeket.

A depressziós ember miért nem tudja megérteni a nem depresszióst?

Depressziósként mondom, hogy nem az a baj, hogy nem értik meg, ez természetes, hiszen még nem tapasztalták a saját bőrükön. Én sem tudom, mennyire fáj például a lumbágó, mert nekem sosem volt. A probléma ott kezdődik, amikor valaki meg sem próbálja átgondolni, hogy a depresszió létező betegség, nem hiszti, és nem múlik el annyitól, hogy "fel a fejjel, szedd össze magadat, másnak sokkal rosszabb".

Érzelmi intelligencia, meg átérzés, meg beleérző-képesség meg empátia meg mittomén. Amúgy szerintem is az lehet pl sok esetben, hogy azért kötekedik egy nemdepis egy depissel, mert ő még nem élt át ilyet. Vagy pedig őt is sokszor bántották, taposták, és valakin meg akarja torolni, akár tudat alatt le akarja vezetni a másikon; hogy ha őt is eltaposták, keres-kinéz valakit, akit sebezhetőnek talál, és el tud taposni, tiporni; és akkor belétörli a mocskát, lábtörlőnek használja. Őt is bántotta valaki, és akkor valakit ő is bántani akar, hogy kicsit a fölébe kerekedhessen valakinek, és ezzel fényezi a saját egóját; és mégis érezteti magában/val, hogy ő nem egy kis elnyomható bélyeg, mert ő is el tud nyomni valakit. Amúgy meg lehet, hogy neki is megvan néhány gondja, és ezért már meg sem próbálja -akár lusta vagy nincs már energiája - megérteni. Lehet, hogy ők is le vannak szívva, akik tapossák a többit. És jogtalanul, és lehet észre sem veszik, hogy ők is jogtalanuln neki mennek a másiknak; viszont, ha meg észreveszik, és tudatosan csinálják, amit művelnek, hogy tapossák a másikat; az meg mégrosszabb; de akkoris sebzett emberek; vagy hát lehet az van bennük, hogy tényleg nekik is megvannak a maga bajaik, mégis csinálják a napi teendőiket; nem zuhannak össze; és akkor elvárnák ugyanezt a másiktól is, viszont ezt már jogtalanul, mert különbözőek vagyunk, és ezt ők nem ismerik fel, nem tudják tisztelni. Tehát aki tapossa a másikat, az nem tiszteli, hogy különbözőek vagyunk, másként éljük meg, akaraterő is szükséges a dolgokhoz, van akinek több van, és könnyebb elindulni... Meg tényleg ez, hogy még nem éltek át annyira mély pontot, nem tudatosult még talán bennük, hogy az a másik illető mekkorát- talán lehet, hogy sokkal nagyobbat mint őt, sokkal jobban megviselte, sokkal nagyobbat csalódott a világban, érzékenyebb; és akkor tehát ő még nem élt át ekkora csalódást és kiábrándulást a Világgal szemben, vagy pedig csak erősebb tudott maradni; vagy pedig muszáj volt, mert tényleges kényszerhelyzetben volt, mert pl a gyereke a depressziós, és a családjáért, családja étkezéséért, megélhetéséért nem adhatta fel, lehet nagy volt rajta a nyomás , a teher, hogy étkezés miatt muszáj tovább csinálnia, és nem rogyhat meg , nem roppanhat meg; de lehet, hogy nagy kihívás neki, hogy megmaradjon, és lehetséges, hogy talán pont attól nem rogy meg, hogy érzi, élvezi, hogy ő is egy kicsit mások fölött fölényeskedhet, és akkor még ez is talán ad neki egy pici pluszt, tartja benne a lelket. Viszont így meg nem értékeli a másik embert, és lehet, hogy nincs még azon a szinten, hogy tehát ne venné semmibe a mások érzéseit. És nem is tudja talán elképzelni, hogy mások érzékenyebbek, jobban megviseli, nehezen küzd meg vele; és nem érti pl , hogyha belérúg mégegyet, azzal csak ront a helyzeten; vagy pedig még direkt élvezi is; tehát értené ő, hogy ront azzal a helyzeten, de kényelmesebb, ha van egy "boxzsákja", akibe belerúghat, tehát egy élő bokszzsák, ami mindig kéznél van, akin levezetni a napi feszkót.

*Ja meg lehet,hogy ez is, hogy egy ilyen szenvedési - verseny; hogy "Nehogy már a másiknak nagyobb baja legyen, én akarok lenni a leglentebb, engem kell sajnálni." Szóval, hogy ebben ő akar a "bajnok" lenni, mert vagy ennyire "le van nyomva " pl a munkahelyén, vagy magától alapból is ilyen alacsonyka tudatszinten van:S

*Mármint aki tapossa a másikat, azt hiszi, hogy őt jobban kell sajnálni, és több sajnálatot érdemel, a másik meg esetleg pont a depresszió, és a tetézés -taposás -mellett nem tud elmenni dolgozni, és akkor aki meg dolgozik, mégha nincs is olyan mély/mélyebb lelkiállapotban, "nagyobb sajnálatot érdemel", mint aki otthon ül csak, és depizik.

*Meg hogy középpontban akarhat lenni esetleg ; és így akarja kivívni a másik (esetünkben (a) depis) ember figyelmét.