Depressziós lennék? Miért van ez?

Hát... érdekes amit leírtál...

Velem is hasonló van, bár én szoktam aludni, meg öngyilkossági kísérletem nem volt. Én se vagyok senki szerint csúnya, meg velem is szóbaállnak meg minden, de én is alig várom,h szomizhassak...

Nálam ennek az az oka, h szerelmes vagyok totálisan reménytelenül. A bizonyos fiú a 2. az életemben, akibe teljesen elvakulásig beleszeretek, de nem jön össze, mint ahogy az előző sem. Ráadásul hasonló okok miatt van ez megint, mint az előzővel, és beleőrülök, hogy mindig ez van. Vannak emberek, akik szeretnek, és fiúk is, akik szeretnének velem járni, csak épp az nem, aki a világomat jelenti, és az ilyenek el szoktak nálam tartani évekig, azalatt pedig nincs egy vidám percem sem, és párkapcsolatot sem tudok kialakítani, mert tényleg szerelmes vagyok a srácba.

Sosem jön össze semmi, és ebbe beleőrülök. Nemcsak ezen a téren van gond, hanem a tanulással is, mert úgy érzem, hogy sosem válhatnak valóra az álmaim. A tanulás meg azért nem megy, mert el vagyok foglalva a fiúval, és azon töröm magam, h szeressen, és egész nap azon gondokozom, h mért nem szeret és mit csináljak, h jobb legyen. Jah meg őrlődöm a sok szarkeverés és gonoszkodás között, amit bizonyos emberek csinálnak velem ok nélkül.

Bocsi, h itt összeírkáltam mindent a saját hülyeségeimről, csak elszaladt velem a ló.

A lényeg: Ha folyton szomorkodni van kedved, akkor annak megvan az oka. Mint ahogy írtad, h felidézed a rossz emlékeket, akkor a szomorkodásod oka az emlékekre vezethető vissza, ami gondolom sok rossz dolog. Emberfüggő, hogy ki milyen ezen a téren, valaki a múlton rágódik, valaki pedig a jövőt igyekszik egyengetni nem törődvén az őt ért sérelmekkel. Én például az a kategória vagyok, aki a múlton rágódik, és képtelen felejteni, bár az az igazság, h nem is akarok. Sztem az ilyen természet nem feltétlenül rossz, mert ha magadban őrlődsz, és magaddal is el akarod hitetni, hogy nem vagy szomorú, és a külvilág felé sem mutatsz semmit, akkor előbb-utóbb abba őrülsz bele.

Csak nálad az a baj, hogy - mint ahogy írtad - saját magadat még tovább hergeled, annyira, hogy ez a mindennapjaidra is kihat. Ezen kellene változtatni. Tisztába kell lenned, hogy van oka a szomorkodásodnak, de ne csinálj nagyobb feneket a dolgoknak, mint amekkora igaziból van.

Az, hogy nem alszol direkt, h mutasd, hogy milyen fáradt és szomorú vagy az arra mutat, hogy szeretnéd, hogy a külvilág megtudja,h mi van veled. Sztem aludj, és ne csinálj ilyet szándékosan. Ne mutasd magad szomorúbbnak mint amilyen vagy!

Keress valakit akiben megbízol, és beszélgess vele. Ha nincs ilyen, akkor keress egy pszihológust, ha pedig ez sem jön össze, akkor nyugodtan írd meg az msn címed.

Amúgy szerintem ez nem feltétlenül depresszió. A nem alvás tényleg arra jellemző tünet, de a depressziósok azért nem alszanak, mert nem tudnak, mivel felébrednek korán, és nem tudnak visszaaludni.

Elismerem, hogy tényleg sok depresszióra jellemző tüneted van, de mielőtt pszihiáterhez mennél, aki gyógyszereket ír fel, mérlegeld magadban, hogy mi az ami bánt, és beszélgess sokat valakiről a problémáidról.

Esetleg próbálkozhatsz emelett különféle gyógynövény tartalmú hangulatjavító készítményekkel.

Remélem segítettem valamennyit. Jobbulást és fel a fejjel!