Úgy érzem mintha depresszios lennék, de régota van ez az állapotom. Megnéztem, és ugyanazok a tüneteim is. Mit csináljak? Régota vagyok igy de már nem birom. És félek szolni a szüleimnek.15/F

Amit most írunk, sablon-szöveg benyomást kelthet, pedig igaz: Erre a korra ez a jellemző, kinövöd. Én is voltam ennyi idős, nem is olyan régen, és tudom, hogy milyen ez a korszak az ember életében. Nem látod az alagút végét, depresszió, "miért is éljek?" gondolatok... Hamarosan elmúlik... Néhány év múlva már úgy fogsz visszagondolni rá, hogy milyen hisztis voltál. Legalábbis én így emlékszem vissza.

A mégis "komolyra fordul" ez az állapot (de ezt neked kell tudni, hogy mikor elég komoly már az ügy), akkor beszéld meg a szüleiddel. Ők tudnak rajtad segíteni, ne szégyelld magad előttük.

Hát, ilyen ez a 15 éves kor :) Tényleg nehéz időszak.

"Megnéztem, és ugyanazok a tüneteim is."

A pszichiátriai diagnózis nem úgy megy, hogy az ember fellapozza a DSM-t és kipipálja, hogy ez is igaz rám, meg amaz is. Mert ha így történne, akkor a világon mindenki, legalábbis időnként, mániás depressziós skizofrén paranoid pszichopata lenne. A depresszió komolyabb dolog, mint a kamaszok jellegzetes kínszenvedései. Én is voltam kamasz, 15-16 éves koromban nekem is voltak pokoli rossz időszakaim, szóval tudom, miről beszélsz, de jobb, ha elhiszed, hogy ez nem feltétlenül "depresszió". Óriási divat különben a "depresszió".

"Mit csináljak? Régota vagyok igy de már nem birom."

Vannak dolgok, amik ki tudják húzni az embert a mocsárból. Ezek:

- szétnézni a könyvtárban vagy az interneten és találni valami érdekeset. Felvillanyoz és rögtön elfelejted a "depressziódat". Lehet egy új hobby, egy új érdeklődési terület, egy jó könyv, vagy bármi más. Ha valami iránt elkezdesz érdeklődni, legyen az játék egy hangszeren, programozás, idegen nyelv, rajz vagy festés, vagy gyúrás, vagy bármi ilyesmi, akkor ha elkezdesz ezeken dolgozni, akkor egy idő után sikereid lesznek, nő az önbizalmad, mások előtt menőnek fogsz számítani, ettől magabiztosabban fogsz tovább tevékenykedni, még több sikered lesz és így tovább. A 10-es évek második felében sok ember alakul át kis jelentéktelen mitugrászból vagány, izgalmas, vonzó emberré, csak a kezdő lökés kell hozzá.

- becsajozni. Ez magától értetődő, de csak akkor jó, ha nem próbálod eljátszani a tragikus szenvedő szerelmes figurát, mert akkor viszont nem javaslom.

- új barátokra szert tenni. A helyzet az, hogy az emberek sokfélék, mindenféle típusok előfordulnak. Egymás társaságában sokféleképpen lépnek reakcióba egymással. Kb. úgy képzeld el ezt, mint az atomokat és molekulákat. Mondjuk a hidrogén egy egészen békés gáz, amíg oxigénnel nem keverjük, mert akkor robban. Stb. Na most lehet, hogy vannak valahol olyan emberek, akikkel ha barátkozol, akkor hirtelen rájössz, hogy nagyon jól tudsz velük együtt működni. És az életed hirtelen felpörög. Csak eddig nem találtad meg az ehhez való társaságot. És persze nem találtad meg még azokat az érdeklődéseket, hobbykat, tevékenységeket, amikért lelkesedni tudsz. 15 éves korban még semmit sem tudsz (szinte) a világról, az egész ott van előtted, hogy felfedezd.

Én a nyitottságot javaslom új tevékenységekre, új témákra, új emberekre, és előbb utóbb fogsz találni valamit és valakiket, akik/amik az életedet segítik mozgásba lendíteni.

Mióta tart pontosan ez Nálad? Mik a legfőbb tüneteid?

Írd meg, mert lehet, hogy "csak" kamaszkor, de lehet más is.

Gyakorlott vagyok a témában, régóta depressziós vagyok, ha tudok, szívesen segítek.

Köszönöm, hogy írtál kommentet a kérdésemre. Szerintem ezek a tünetek komolyabbak, mint a kamaszkori problémák.

Írj privit, és találunk megoldást.