Akik disszociatív személyiségzavarban szenvednek, azok tudnak normális életet élni, vagy mindig kezelésre szorulnak?

Nem igazán, mert mindegyik személyiség "máshogy akarja élni az életet" és időnként vált a személyiségek közt, egyik személyiség nem tudja mit csinált a másik, csak egy személyiség van, amelyik tudatában van a többi cselekedeteinek, de az is egy különálló személyiség, én így tudom.

Ez egyébként elég ritka rendellenesség.

Vannak személyiségek, akik ismerik egymást, és üzeneteket is hagynak egymásnak.

Amely közösség végül is meg tudja szervezni az életét, az például úgy működik, hogy békeidőben a magszemélyiség vezérli a testet, ha meg komoly gond van, akkor jön egy másik, hogy megoldja a problémákat, a magszemélyiség visszavonul pihenni.

Tudnak, ha foglalkoznak és beszélgetnek egymással.

Ki lehet jönni szépen.