A pszichiáter miben más mint egy baráttal beszélgetni?

Jártam pszichiáterhez is, pszichológushoz is terápiára (utóbbi nagyságrendekkel hatékonyabb volt). Szóval ennek fényében úgy általában arról tudok nyilatkozni, hogy egy terápia miben más, mint a baráti beszélgetés.

-A terápiában nincs kölcsönösség, ott CSAK TE vagy a középpontban, nem kell "cserébe" végighallgatnod a terapeuta problémáit.

-A terapeuta nem mond véleményt, nem ítélkezik, hanem abban segít, hogy te magad alakítsd ki a saját megküzdési stratégiáidat a különböző helyzetekben: ahogy neked a legmegfelelőbb! (Valójában nagyon keveset mond, vagy kérdez, csak pontosan tudja, hogy mikor mit kell mondania, vagy kérdeznie ahhoz, hogy azzal elősegítse a folyamatot.)

-A terápia nem beszélgetést jelent, hanem egy nagyon is intenzív folyamatot, aminek a célja a személyiség átstrukturálása ahhoz, hogy a problémákat kiküszöböljük. Ez egy nagyon is komoly dolog, ártani is lehet vele, én a magam részéről nem bíznám laikusra....

-A terapeuta képes felismerni olyan mély, tudattalan összefüggéseket, amiket egy laikus nem és rávezet, hogy te magad is meglásd ezeket az összefüggéseket. Néha a szorongásaink, viselkedésünk mögött egészen apró, jelentéktelennek tűnő múltbéli szituációk húzódnak meg. Egy szakember tudja, hogy HOL keresse az okokat.

-Egy terápia kiszámítható: mindig azonos időpontban, meghatározott keretek között zajlik, és hiszed vagy nem, ez is hozzájárul a hatékonyságához. Nem ad-hoc jellegű, mint egy baráti találkozó, nem függ attól, hogy éppen ráér-e a másik, hanem pont a kiszámíthatóság és a keretek nyújtotta biztonság segíti benne a haladást, lépésről lépésre. (Pl. ha elkezd dolgozni benned valami, akkor tudod, hogy tudattalanul azon kezdesz el dolgozni, hogy a következő alkalomra már kiforrottan vihesd vissza).

-A terapeuta érzékeli, ha valamilyen tudattalan tartalom éppen tudatközeli állapotba kerül és egy-két célirányos kérdéssel segít azt tudatosítani.

-Egy JÓ terápia során a személyiség teljesen "szétesik", minden, amit a világról és önmagadról hittél, megkérdőjeleződik. Ez egy nagyon labilis állapot, a terapeuta azonban segít abban, hogy még ebben a rettenetesen nehéz énállapotban is képes legyél boldogulni, működni a hétköznapokban, az üléseken kívül és átsegít a nehézségeken.

-A terápia során rengeteg érzelmi áttétel és viszontáttétel keletkezik (mások iránti érzéseidet is a terapeutádra vetíted, amit a terapeutának tudni kell megfelelően kezelni). Ezeknek egy baráti kapcsolatban (olyan intenzitással, ahogy azok a terápiában megjelennek) semmi helye nincs, onnantól kezdve az már nem barátság. És hacsak nem rendelkeznek a barátaid terapeuta képesítéssel, kicsi az esély rá, hogy szakszerűen reagálják le az érzelmi áttételeidet - az pedig csak ront a helyzeten.

-Egy terápia végső célja a leválás. Kell, hogy lásd azt, hogy előbb-utóbb egyedül kell majd boldogulnod, nem lesz szükséged a terapeutádra. Ennek is megvan a maga folyamata, egy jó terapeuta megkönnyíti a leválás folyamatát is. Ha egy baráttal csinálod, hogy amíg szükség van rá, ontod a problémáidat, amikor meg nincs, akkor otthagyod, az durva kihasználás. A terápiában viszont ez a normális.

Még lehetne hosszasan-hosszasan sorolni a különbségeket, de talán nagyjából ezek a legfontosabbak.

A pszichiáter orvos, aki mentális betegségekkel foglalkozik.

A pszichológus bölcsész (kivéve a klinikai, annak van orvosi végzettsége is), aki mentális problémákkal foglalkozik (és a pénzeddel, pofátlanul sokkal).

A barát meg barát... lehet, hogy nyíltabb vagy a társaságában, de nem ért a problémádhoz.

Fontos kiemelni, hogy a pszichiáter elsősorban nem beszélget, hanem gyógyszerel. Általában ő foglalkozik a durvább problémákkal (mondok példát: depresszió lehet pszichológus feladata is, a skizofrenia már pszichiáteré). A pszichoterapeuta nem avatkozhat bele az életedbe, inkább csak megpróbál rávezetni a "helyes útra".

Én - bár olvastam könyveket a témában, és jártam is mindkettőhöz - sosem értettem, hogy mitől lehetne hatásos a beszélgetés. Ha nincs nagy problémád, rájössz a megoldásra magadtól. Ha van, gyógyszer kell, akkor jön a pszichiáter...