Aki görcsöl a telefonálás miatt, nálatok miért alakult ez ki?

Nem görcsölök kimondottan, de kifejezetten utálok telefonálni. Írásban sokkal jobban kommunikálok. Jobban át tudom gondolni a mondandómat, összeszedettebb, nem akad meg a nyelvem, nem beszélek össze vissza.

Utálom, hogy nem látom a reakciókat a másik oldalon, hogy nem tudom átgondolni, mit akarok mondani, hogy nem marad róla "dokumentum", hogy késöbb visszanézzem, mit beszéltünk, sokszor csak motyognak a telefonba, nem hallom mit mondanak

Először is meglehetősen szociofób vagyok, eleve kerülöm az emberi kommunikációt. Aztán nem túl jó a fülem, pláne zajos háttérben a felét se értem, mit motyognak össze, úgy kell logikával kitalálni. Élőben a szituációból úgyis látszik. Szeretem átgondolni jobban, mit akarok, meg ha a válaszaimhoz időt adnak, hát ez biztos nem a telefonálás műfaja, ezért jobb levelezni. Nem vagyok az a rögtönző típus. A telefon még az élő beszédnél is rosszabb, mert ott tényleg a mondandódra figyelnek, nem lehet szünetet tartani, másra terelni a figyelmet, élőben meg ezer más vizuális tényező segít, pl. rámutatsz a papíron, hogy arra gondoltál, stb, és akkor magyarázkodni sem kell, hanem adják magukat a dolgok. A váratlan telefoncsörgés meg számomra rettenet, ha az ember elvonul a magányába, akkor nehogy már bárki bármikor csak úgy megjelenhessen a szombat délutánodban, és kedvére elővehessen, engem frusztrál, számomra bizony jobb volt a telefon nélküli világ.