Mit csináljak, ha egyre lejjebb csúszik az életem?

Én eljárok nektek dialízisre, ha cserében lesz mit ENNEM.

A hónap hátralevő részében kevesebb pénzből kell megélnem, mint a rezsi és a kaja. Ergó tovább fogy a VÉSZTARTALÉKom.

66 %

Akkor mit csináljak másképp?

Én tényleg nem látom.

Úgy gyűlölöm az embereket, hogy az leírhatatlan, de így se ostobáznék le ismeretleneket.

Bár lehet, hogy ha nem lennék ostoba, nem tanultam volna munka mellett 1 éven át heti 15-25 órákat és nem 1 év után esett volna le, hogy felesleges.

Egyébként azt "aláírom", hogy szorongós vagyok, de sajnos van egy DE.

Hogy a viharba ne szoronganék, hogy sohasem lesz normális munkahelyem, keresetem, amikor a felmenőimnek se volt, anyám meg félig hajléktalan?

Hogy a viharba ne szoronganék, amikor már elvégeztem valamit, eléggé lelkesen és mégsem sikerült benne elhelyezkednem? Tehát az életem a szüleimé irányába indult.

Hogy a viharba ne szoronganék, amikor az, akitől pont bátorítást vártam, közölte, hogy ezzel nem fogok tudni elhelyezkedni?

Tehát hogy a viharba ne szoronganék, amikor rossz minta van elöttem + vannak korábbi kudarcélményeim?

Ráadásul nemrég munkahelyet váltottam és akkor "poénból" beadtam pár fejlesztői helyre is - hátha alkalmaznak kvázi gyakornoki pozícióban vagy hat órában és mellette végezzek el még valamit stb...

Az elején 2 cég behívott, 1 továbbinál a 2. kör előszűrésig is eljutottam. Az egyik cégnél a HR-es csajszi ott áltatott, hogy milyen szimpatikus voltam, csak hajszálon múlt, keresni fognak pár hónap múlva. Azóta ismét volt kint a hirdetésük.

Aztán most bő 2 hónapja semmi....

Így talán még az is szorongana, aki alapból nem szorongós ember.