A depresszio es a skizofrenia miben kulonbozik egymastol? Melyik a roosszabb?

A depresszió,ha kezelik akkor elmúlik. (Rossz hangulat,probléma megoldó képesség hiánya stb)

A skrizofénia viszont betegség,melyet legfeljebb enyhíteni lehet,de meggyógyítani nem. A beteg akár ön és közveszélyes is lehet.

Mindkét betegségre való hajlam örökölhető!

Ha egy családban elfordul szülőnél, nagyszülőnél, akkor elég nagy esély van arra, hogy az utódokban is megjelenik.

Én is depressziós vagyok, és édesapám, nagyanyám is az volt.

Nem vállalnék gyereket...

A skizofréniások közül is van, aki meggyógyul, de van, akit még beállítani sem nagyon lehet. Egy egész matrék gyógyszert kell szedni, és ha történik valami váratlan, akkor könnyen visszaeshet. És ott vannak a mellékhatások, meg az előítéletek.

A skizofréneknek nem bomlik szét a személyisége több alszemélységre; az egy egészen más jelenség.

A depresszióból könnyen lehet skizofrénia.

A skizofréniánál tény, hogy megbomlik az elme, összeroppan valamiféle belső vagy külső terhelés hatására, de nem lesz több személyiség...az már egy teljesen más betegség (disszociatív személyiség). Az érzékenyebb idegrendszerű embereknél könnyebben kialakulhat mindkét betegség, általában fiatal felnőttkorban. Depresszió bármilyen életkorban lehet, de gyerekkorban ritkább.

Ha valaki gyerekkorában depressziós, vagy fiatal felnőttként, vagy kialakul nála a skizofrénia, az sajnos genetikai okokra vezethető vissza főként. Aki genetikailag hajlamos ezekre a betegségekre, az könnyebben összeroppan bizonyos környezeti hatások hatására. Az érzékenyebb emberek mindent magukra vesznek, olyanokat is érzékelnek a világból, amit mások nem, sokat rágódnak rajta, míg egyszer akkora lesz ennek a belső feszültségnek a terhe, hogy egyre értéktelenebbnek érzik magukat, majd összeroppannak a sok belső vívódás miatt.

Anyukám paranoid skizofrén és CSAK egy személyisége van, de az az egy eléggé antiszociális, saját kis világában él, téveszméi vannak, ha nem szedne gyógyszert hallucinálna is, gyenge az önbizalma, szeretethiányos. A szeretethiányát nem elégítik ki az emberek, mert ellenséges az emberekkel, így senki sem szeretgeti, az a vicces, hogy nem is hagyja. Így plüssállatokkal/evéssel szeretgeti magát. Persze az, hogy a skizofrén milyen téveszméket dolgoz ki magának, amik megnyugtatják a lelkét, az már nagyon egyéni, és az is, hogy milyen viselkedésmintákat végez, hogy megkapja, amikben hiányt szenved. Pl. anyukámmal nem túl jó beszélgetni, mert nem figyel a másikra, csak önmagára, elkalandozik folyton, furcsa asszociációi vannak...stb., ezért sokszor magában beszél. Mintha elmondaná magának a dolgait, elmeséli a nap történéseit, az érzéseit..stb.

A depressziósnak is súlyos önértékelési zavarai vannak, de a skizofrénnek valószínűleg még durvább. A depis egyszerűen egyre értéktelenebbnek érzi magát, mert nem bír elviselni valamilyen lelki terhet. Gyakran ez addig fajul, hogy öngyilkos lesz a beteg. Én is érzékeny idegrendszert örököltem, valószínűleg anyukámtól, na meg a környezet is azért alakított. Voltam depressziós, elég melankolikus típus vagyok, volt amikor meg akartam halni, öngyilkosságon gondolkoztam, főleg nagy veszekedések után. Teljesen életképtelennek, hasznavehetetlennek éreztem magam. De aztán sosem kerültem elég nagy önkívületi állapotba, hogy megtegyem, hál' istennek. :)

Hát, még írhatnék oldalakat, de kb. ezek voltak a lényeges információk.

Ó, még kihagytam, hogy a depressziósok inkább elhagyják magukat, borúsan látják a világot.

A skizofrének is borúsak, de ők azonnal fellázadnak, ha valami bajuk van. Dührohamaik is lehetnek, legalábbis anyukámnak volt pár, erős hangulatingadozás jellemzi őket. Pl. egyik pillanatban nevetnek, a másikban sírni kezdenek...stb.

előző voltam, 20/N