Mi lehet (ett) a bajom? Skizofrénia vagy egyéb elmebetegség, vagy valami egészen más?
14 éves voltam,amikor a nagypapám öngyilkos lett (valamiféle elmebetegség miatt).Úgymond ez volt az első találkozásom a halállal,és ezek után olyan dolgokon kezdtem gondolkodni,amelyek azért elég bonyolultak egy 14 éves embernek.Pl.:Miért van létezés?Mi az élet értelme?Mi a valóság?Miért érzünk? stb...Szóval ilyen elvont,filozófikus dolgokon gondolkodtam,de szinte mániákusan.Másra sem tudtam gondolni,minden másodpercben ilyenek jártak a fejemben,néha már úgy éreztem,mindjárt felmondja az agyam a szolgálatot.Túlérzékeny voltam,néha már szentimentalista.
Ez az időszak tartott több,mint fél évig.Miután befejeztem az általánost és eljött a nyár, egy új szakasz kezdődött az életemben:
Ekkor már érzéketlen voltam és gondolkodni is alig tudtam.Olyan volt,mintha kihalt volna belőlem minden érzés,nem voltam sem boldog,sem boldogtalan,totálisan üresnek éreztem magam,amire így utólag visszagondolva,ijesztő.Lélektelennek éreztem magam.
Gondolkodni is alig tudtam.A gimiben is alig tudtam koncentrálni,szerencsére ez nem látszott a jegyeimen.Nem is tudom,hogy írjam le...Olyan tompultságot,fájdalmat éreztem a homlokomnál,amikor valami olyanon akartam gondolkodni,ami régen foglalkoztatott.
Egyszer azt mondták nekem,hogy olyan nem létezik,hogy egy ember nem gondol semmire.Márpedig van ilyen!Én akkoriban nem tudtam gondolkodni,sokszor eltelt egy óra is,mikor csak néztem ki a fejemből üresen ,és mintha az az egy óra kimaradt volna az életemből.
Közben nagyon antiszociális voltam,szinte betegesen kerültem az emberek társaságát,nem akartam senkivel sem beszélni.
Úgy éreztem magam,mintha halott lennék belülről,mint egy zombi.
Ez tartott kb. 2 évig.
Aztán fokozatosan kezdett belém visszaszivárogni a lélek.
Most 19 éves vagyok (és lány,ha ez számít),mostmár nagyon is tudok gondolkodni,néha már túlzásba is viszem.Az érzelmi életem is színes,noha talán nem annyira intenzív,mint 14 évesen és előtte.
A zárkózottságom és kommunikációképtelenségem megmaradt,bár az előző évekhez képest fejlődtem.Egyedül szeretek lenni a leginkább,csak pár embert tudok magamhoz közel engedni.
válasza:Talán az lehet a legfőbb gond, hogy nincs senki, akit közel engednél magadhoz, és így nincs senki, akivel meg tudnád osztani a gondolataidat.
Ha egy kicsit oldottabb, lazább, nyitottabb lennél mások felé, biztosan találnál olyan barátnőt, akivel jó nagyokat lehetne lelkizni, meg filozofálgatni az élet kérdéseiről. Hidd el, sokat segítene, ha megosztanád a gondolataidat másokkal, és meghallgatnád mások véleményét is. Próbáld meg lerombolni azokat a falakat, amiket magad köré építettél. Az ember alapvetően társas lény, önmagában, egyedül senki sem érezheti teljesnek az életét. Minden ember társra, társaságra vágyik, mert annyira bennünk van az igény arra, hogy ne egyedül kelljen leélnünk az életünket. Azok, akik a világtól elzártan élnek, előbb-utóbb pszichésen sérülnek, ahogy lassan beleőrülnek a magányba.
Fiatal vagy, előtted az élet. Tessék végre emberek közé menni, ismerkedni, találkozgatni másokkal. Nem pedig otthon begubózva a halál és az elmúlás gondolatával foglalkozni! Erre ráérsz 60-70 év múlva is.
Most élj! Míg fiatal vagy, míg egészséges vagy, míg szabad vagy, míg csak magadról kell gondoskodnod, és nem rángatja a szoknyád 2-3 gyerek, amíg még nem kell a csekkeket befizetni, és még nem kell főzni-mosni-takarítani.
Örülj az életednek, a fiatalságodnak, a szépségednek, a gondtalanságodnak, az egészségednek!!!!!!!!!!!!!!!!!
Holnap szombat. Elmehetnél pár ismerősöddel bulizni, moziba, plázázni, kirándulni, discóba, vacsorázni, ... stb. Élj!!!!!!!!
Köszönöm a válaszodat,igazad van.
DE hidd el,én nagyon is élek,főleg manapság!Rengeteget utazok,kirándulok,járom a természetet,vannak állataim,sportolok,olvasok,tanulok,szinte alig vagyok otthon.Nagyon is élvezem az életemet,az egészségemet és a szépségemet.
Nem azt mondtam,hogy nincsenek emberek,akiket szeretek.Ott van a családom,a párom,1-2 barát.Az a gond,hogy nagyon nehezen tudok megnyílni,kapcsolatot teremteni, és szeretek egyedül lenni.
válasza:Ha nehezen tudsz megnyílni, és kapcsolatot teremteni másokkal, azon senki más, csak és kizárólag te magad tudsz segíteni. Én, vagy bárki más nem beszélgethet helyetted senkivel. Csak te.
A megoldás kulcsa te magad vagy!!!!! Most, hogy felismerted a problémát, már tudod mi zavarja össze a fejedet. A görcsös zárkózottság, bizalmatlanság, túlzó óvatosság mások felé.
Akkor mostmár tehetsz is ellene. Képzeld el magadat, mint egy kívülállót. Milyen tanácsot adnál saját magadnak egy ilyen esetben? Ugye azt, hogy tessék egy kicsit kiengedni, lazábban felfogni az életet, és oldottabban viszonyulni mások felé?
Hát akkor? Nem állja senki se utadat, hogy megtedd a kezdő lépést. Akár most rögtön.
válasza:Úgy érzem,el tudtam engedni őt.Igazából nem is volt vele annyira szoros a kapcsolatom.De a halála után teljesen spontán, kérdések sokaságát zúdítottam magamra.
Amúgy nem érzem magam boldogtalannak,meg semmi.Mondom,csak a zárkózottságom maradt meg mára.
A szüleim pedig észrevették a problémámat,sokat beszélgettem velük.
De mégis mi lehetett az az ürességérzet,tompultság és fájdalom a homlokomnál?Ez sem betegség?
Amúgy köszönöm a válaszokat!
"A zárkózottságom és kommunikációképtelenségem megmaradt,bár az előző évekhez képest fejlődtem.Egyedül szeretek lenni a leginkább,csak pár embert tudok magamhoz közel engedni."
Szerintem ezzel semmi gond, simán introveltált típus vagy.
Nekem sincs sok barátom, de nem érzem hátrányát. 32/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!