Sajkacsont törésnél kinek hány hétig volt gipszben a keze?

Meddig volt gipszed?

Én tegnap törtem el, az egész kezemet gipszelték, 4 ujj és hüvelykujj is.

Ez végig így lesz?

És ennyire fájni meddig fog?

Na, egy kis storytime :D

(6 hete van rajtam, 10.-ik héten szedik le)

Miskolc a helyszín, most július végefele. Bicaj baleset.

Egyik volt kollégámmal voltunk edzeni egy kondiparkban, street workoutoztunk, én 4-5 éve csinálom, ő hozott súlyokat, én meg tolódzkodó övet az edzéshez, hogy nagyon jól szétgyepáljuk magunkat. Végeztünk, könnyes búcsú, bicajra szálltam, és elindultam hazafelé.

Jelen volt már szegény mountain bike hátsó kerekében egy kisebb-nagyobb 8-as, a rengeteg méteres ugratás miatt, és emiatt történt az incidens.

Villogott az egyik lámpa, tőlem kb 100-120 méterre, amelyiken még szándékoztam átérni, és én úgy döntöttem, hogy velem akkor sem fog kib@szarintani az a fránya lámpa, és át érek rajta, bármin is múljon.

Felálltam a pedálokra, és eszeveszett barbár módon tekerve próbáltam beteljesíteni célomat, amikor is a hátsó váltót bekapta a hátsó kerék egyik küllője, kb 50 méterre még a lámpától, be blokkolt a kerék, én pedig nem leestem, hanem szinte lerepültem a bicajról.

Nyilván, ahogyan kell, nyújtott kézzel (nem túl okos döntés) estem eszméletlen nagy erővel és sebességgel a földre, és gurultam még pár métert. Nagyon gyorsan történt minden.

Az esés után rengetegen odajöttek segíteni, mivel forgalmas helyen történt, (Sétáló) és nagyon pozitívan csalódtam az emberekben abban a pillanatban. Majd oda kísértek egy fagyizó teraszára ellátni és bekötözni. Kérdezték, hogy hívjanak-e mentőt, de mondtam nekik, hogy nagyon kedvesek, de nem szükséges, mivel estem én már ennél sokkal drámaiabbat is, nem vertem be a fejemet, szóval minden oké, kis sérülésekről van szó.

Ami először szemetszúrt, azok a felszíni sérülések voltak. (jobb térd, jobb könyök+alkar kombó, eszméletlen csúnya volt, mert ugye járda az járda, nem kérdez).

Majd csak valamikor, pár perc múlva éreztem valamit a bal csuklómban, hogy fájdogál, de nem dagadt be, nem színeződött.

Viszont idővel, roppant fájdalmas volt hátrafelé mozgatni/nyújtani.

Hazamentem nagy nehezen, kezemben az elátkozott bicajjal, ami úgy nézett ki, mint amin átment egy busz.

Otthon, biztos voltam benne, hogy rándulás, egészen addig a pontig, amíg el nem kezdett zsibbadni az összes ujjam éjszaka.

Aztán másnap faterom bevitt a híres neves miskolci megyei kórházba, hogy csináljunk egy röntgent, a traumatológián.

Be is hívtak a hívószámmal nem kis idő múlva, majd a doktornő (idő rendi sorrendben ő volt az első számú orvos, ezt jegyezzétek meg, fontos lesz) akinek elmeséltem a történetem, majd megvizsgálta a mancsomat, és elkezdte nyomogatni, forgatni, tapintgatni, közben folyamatosan kérdezve, hogy ez fáj? És ez? Na és ez? Na és így? Némelyik fájt, némelyik nem.

Konkrétan kézrátétellel megállapította, hogy ez nem tört el, egyszerű rándulás, zúzódással megbolondítva, elmúlik majd, lehet hazamenni, jegelni, köszhelo.

Majd én, a pokol nyolcadik bugyrából szabadult, aljas és kegyetlen pokolfajzat, felvetettem életigenlően, és kedves hangsúllyal, azt a szörnyű, idegtépő, és nagyon elvetemült ötletet, hogy megítélésem, és szerény véleményem szerint, nem lenne badarság megröntgenezni azért a biztonság kedvéért, ha nem lenne olyan nagy kérés, és baj mindemellett természetesen.

Nahát kaptam is az ívet, hogyha én jobban tudom, akkor minek vagyok itt, menjek haza, és rakjam helyre otthon.

Én pedig, a naiv, és makacs énemet kihasználva, pedig elleneztem az ő bölcs ötletét, és még mindig motivációval, és akaraterővel túlfűtve, megkíséreltem mégegyszer a felvetésemet.

Erre viszont már kicsit volumenesebben reagált, hogy: EZ BIZONY NEM TÖRT EL!

Majd csodával határos módon, egyik pillanatról a másikra, meggondolta magát, és átküldött a röntgenezőbe.(?)

Sikerült a röntgen, megyek vissza a doktornőhöz, majd bejelenti, hogy ez bizony eltört, viszont jól tört el, majd ezzel egy időben kérdezi, hogy műtét legyen, vagy gipszeljük? Én csak ott álltam lemeredve, hogy most mi is legyen, és csak annyit tudtam kérdezni, hogy mit ért az alatt, hogy jól tört? Elmondta, de nagyjából semmit nem lehetett érteni belőle.

A gipsz mellett döntöttem, nem szerettem volna felvágatni a kezem, ha lehetséges.

Márpedig, az esetek többségében, műteni szokták ezt a csontot, mert tudni illik róla, hogy a vérellátása a legeslegrosszabb az emberi testben a csontok közül, és eszméletlen lassan gyógyul, és van hogy csont sorvadás is ki következhet belőle.

Begipszelték, elküldtek, jöjjek vissza egy hét múlva, még egy röntgenre, és ha elmozdul a törés

akkor mindenféleképpen operáció. Majd még adtak egy papírt, amin az információk szerepeltek, és ezzel kell visszatérnem legközelebb. Megköszöntem az ellátást, mivel újrakötözték a sebeimet, és elindultam haza.

Hazafelé menet, a dokumentumot kielemezvén kiderült, hogy egy 0.5 mm-es (!) repedésről van szó, a sajkacsonton, amely lépcsőképződéssel jár, ami azt jelenti, hogy kitapintható a bőrfelszínen. (?????) A doktornő viszont nem érzékelt semmit ugyebár, ezért is voltak a heves ellenkezések/viták. Nem értettem az egészet, de jólvan, fel a fejjel, a nyár további részét elfelejthetem, se meló (vendéglátózok), se strand, se gitár, se edzés, maximum lábra.

És mindez, az én baromságom miatt, mert kell nekem a hangsebesség nyolcvan szorosával repeszteni, hogy átérjek egy lámpán, és figyelmetlenség, hogy nem bírtam rávenni magamat, hogy megcsináljam a bicajt, ami egyébként totálkáros lett, és konténerben végezte, imádtam egyébként, szóval béke poraira.

A kezem nem fájt egyébként rá már másnapra, nyilván nem terheltem, de akkor sem éreztem semmilyen fájdalmat, csak azt, hogy gipszsín van rajta, és akadályoz a tennivalómban.

Szóval, eltelt egy hét, visszamentem, behívnak, egy doktor úr fogad (kettes számú) bejelenti röntgenre küldés előtt, hogyha elmozdult a törés, akkor mindenféleképpen műtét, mondom rendben van, bízom a legjobbakban azért.

Röntgen megvolt, behívnak, állok a doktor úr előtt, mint egy büszke napközis, akinek kész a házi feladata, és várja hogy le ellenőrizzék. Nyomkodja a billentyűzetet, nézi a gépet, majd fél perc kínos csend és ciripelés után észrevesz, és azt mondja:

-Jaaaaaa, jó a törés, maradhat a gipsz

Megnyugodtam, ámbár pillanatnyi jó kedvem kárbaveszett, mert bejelentette, hogy 3 hét múlva mégegyszer tala ugyanitt, és ha változik valami rossz irányba, akkor mindenféleképpen operáció.

Sorsom elfogadva, és megköszönvén az újabb információt, hazamentem.

Eltelt 3 hét, már tényleg nagyjából semmilyen fájdalmat nem éreztem, utam pedig megint a kórházba vezetetett.

Behívtak, megint egy másik doktor fogad, (hármas számú). Tök jól elbeszélgettünk a doktor úrral, kedves szimpatikus volt, majd elemezvén a dokumentumaimat, átküldött a röntgenezőbe.

Megvolt, visszahívtak. Néz rám, és fogja a fejét...

Elmélkedik kicsit magából kikelve, hogy hogyan lehetnek ilyen hülye, idióta kollégái (előző számú orvosok), hogy felajánlanak operációt, egy olyan törésre, amit nem lehet műteni.

Itt én elnevettem magam:DDD

A "törés", ami inkább repedés, az előbb említettek szerint 0.5 mm, és nem lehet operálni, mert nem létezik ilyen kicsi csavar, ami összefogná, továbbá alig lehet, sőt, lehetetlen hozzáférni.

Szerencsém volt látni a röntgen képet, és a csont felső részén látható egy hangyaf@sznyi repedés.

Mázli, hogy a felső részén van, mert ott aránylag jobb a vérellátás.

Most jön a rosszabbik rész. Azt mondja nekem a doktor úr, hogy ő felfedezni vél még egy repedést/törést a mellette lévő egyik csonton, ami az előző röntgen képeken is látható, ámbár, a kollégái nem vették észre.

Állok a gép előtt, és csak nézek ki a fejemből... nem jutottam szóhoz egyáltalán.

Majd valahogy mégis, mivel megkérdeztem, hogy egyébként lefényképezhetem ezt a csudás' röntgen képet?:DDD (Szabad volt)

A doktor úr elmondta, hogy felesleges visszajárkálnom hetente, ez akkor sem fog elmozdulni, hogyha szépen kérem tőle.

A gyógyulás kivehető az előző röntgenképekhez képest, jó lesz, és előre láthatólag, október 4.-én, le fogják szedni a gipszet. Jobbulást kívánt, és elnézést kért a figyelmetlen kollégái miatt.

A gipsz levétel után, a rehabilitáció pár hét, mire ugyanúgy fog üzemelni a kiskacsó.

A történetből a tanulság pedig az, hogy ha baj van a bicóval, akkor minél hamarabb tedd helyre, mert megesik, hogy a csiga elesik, és 4-5 év kemény, nagy súllyal nehezített street workout edzés gyümölcse, mehet a kukába, és lehet elölről kezdeni az egészet:DDD

Ha pedig valamit úgy éreztek, hogy fáj, de nem biztos hogy eltört, akkor is mindenféleképpen nézessétek meg.

Továbbá elnézést kérek, hogy ilyen hosszasra sikerült az én kis regényem.

Mindenkinek, akinek hasonló problémája van, annak pedig mihamarabbi jobbulást kívánok, és kitartást!:)

20/F