Miért lát csillagokat az, aki fizikai fájdalmat él át?

Nagyon, de nagyon sokáig azt hittem, hogy a rajzfilmekben látott bumm és csillagok a fejbe ütött fölött csak a rajzolási fantázia eredménye, míg velem is előfordult már, legutóbb épp most csütörtökön, amikor kibicsaklott a bokám futás közben és vszeg elszakadt az ínem...

Már máskor is kibicsaklott a bokám, mind a kettő, egymás után, a másik akkor, amikor az első már kb. meggyógyult és vigyáztam rá annyira, hogy túlterheltem a másikat és az is megadta magát, szerintem akkor nem láttam csillagokat, vagy legalább is nem emlékszem rá, akkor tán csak kijött a helyéről, de nem szakadt el...

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ért akkora fizikai fájdalom, hogy csillagokat láttam, de most is, mint mindig is elsősorban meglepődtem, hogy tényleg nem csak a rajzfilmek találták ki.

Mi az oka, hogy csillagokat lát a traumásan sérült?

Talán a szemünk ledobja a láncot, mondhatni, felrobbant az agyam a fájdalomtól és a robbanás csillagait látom, amikor a szemem azt mondja, hogy úgysincs rá szükség, hogy kifele nézegessek, mert most befelé kell néznem, annyira fájt.

Miért lát csillagokat a traumásan sérült...?