Kiskori "baleset"->> elcseszett gyerek -ill. tinédzser kor? (több lent)

Saját tapasztalatomból indulok ki.

A lényeg: kb. 2 éves lehettem (talán annyi se ),mikor leforráztam magam.Mármint az egész testem,mivel "magamra húztam " egy 10 l-es tálnyi forróvizet. Szal az egész hátamról és az arcomról leégett a bőr. Felhólyagosodott elég rendesen.

Bőrgyógyász által felírt termékek nem használtak semmit,annyi tanácsot kaptam h ne napoztassam se az arcom,se a hátam.12 éves koromban elmentünk kozmetikushoz,aki meg közölte h valószínűleg csak mégjobban begyulladna az arcom ha bármit is kezdene vele.Úgyhogy ez a felhólyagosodott állapot meg is maradt.(ill. hullafehér vagyok télen-nyáron)

Az évek során rengeteget feszengtem a bőröm állapota miatt,nem voltak barátaim,kiközösítettek,stb.

Hozzáteszem,mindig nagyon kedves,mosolygós,közvetlen,barátkozós személyiségem voltam.

Viszont általános iskolában ezt eléggé nehéz volt megtartani. Folyamatos csúfolások ("nézzétek,ott jön a rondaság","tiszta ragya a fejed","forduljunk el,ha nem akarjuk ezzel/-azaz velem- /károsítani a szemünket" és hasonlók.),kiközösítés,barátok száma 0, társasági életem szintén nem volt...És mindez miért? Mert nem szép a bőröm! Ez strandon meg különösen kellemetlen volt számomra.(főleg ha tesiórán mentünk és kötelező volt úszni). Önbizalmam egyébként a béka popója alatt volt jópár évig... és erről nem csak a volt osztálytársaim tehetnek,hanem anyumék is (főleg apa).

Egyetlen egyszer sem volt olyan alkalom a 13 éve tartó bőrbajom alatt h ne szólt volna ha meglátta h "még mindig olyan" a bőröm, tökmindegy volt h utcán ,strandon,otthon,vendégeknél/vendégekkel vagyunk-e,egyszer sem mulasztotta el h ne szólt volna be vmit jóóó hangosan h mindenki hallja -.-" (pl. vendégségben voltunk,rövidujjú ing volt rajtam,kilátszott egy kisebb seb,erre apum: "gyere csak,lányom,hadd nézzem a válladat." felhúzta a pólómat,ekkor megkaptam h "jujj,hát miért vagy ilyen csúnya még mindig? miért nem teszel rá valamit?!az arcod is hogy néz már ki?!"simán elkezdte attól függetlenül h hol vagyunk piszkálgatni,nyomogatni,kapargatni a hólyagos,sebes részeket. kellemes volt,mondhatom). Egyébként nem volt hajlandó belátni h az nem csak egyszerű kis pattanás,hanem a leforrázás következménye. (se rám,se a bőrgyógyászra nem hallgat ezügyben).

Olyan is volt h anyum barátnője kérdezte meg,hogy benn égtem-e valahol? (ekkor épp elkezdett lehámlani az egész arcom,ez az időszak kb. 1,5-2 hónap volt)Igazából mindig is kevesebbnek éreztem magam,mint a többi ember,úgy éreztem,én nem vagyok közéjük való,nem vagyok elég jó ennek a társadalomnak. (egyébként színötös tanuló voltam,több országos versenyen is részt vettem,több hobbim is van, a festés az életem,imádok gitározni,olvasni,rajzolni is nagyon szeretek és sportolok is )Ennek ellenére depressziós lettem elég rendesen,egy senkinek éreztem magam,öngyilkosságra sem egyszer gondoltam már...

Na ,de kérdem én,ez most mégis milyen már? Elítélni vkit csak azért mert nem szép a bőre??! Ráadásul úgy h még a valódi okát sem tudják,sőt még az illetőt sem ismerik annyira max. látásból?!

Mire jó ez,emberek?! Az öngyilkosság szélére hajszolni vkit,kigúnyolni,kiközösíteni,tönkretenni őt lelkileg ??! Nem is értem,ez élvezeti forrást nyújt egyeseknek vagy mi?!!

Ebből az állapotból kb. február végére keveredtem ki. Ekkorra a hólyagok eltűntek az arcomról (nem tudom h kiújul-e majd ),kisebbek azért még bőven vannak és rengeteg sebhely is van az arcomon://

Egyébként mára már elfogadtam magam,megtanultam leszarni mások véleményét,mosolygok,vannak igaz barátaim,élem az életem. Amióta bevezettem ezt a gondolkodásmódot februárban h "aki szeret,így is szeret,akinek meg nem tetszik,az bekaphatja" ,azóta tényleg sokkal több embert ismerek meg,jól érzem magam, nem közösítenek ki stb. Viszont nem mindenki jut el odáig,hogy megtanulja, hogy ne foglalkozzon más véleményével és végül tényleg öngyilkos lesz...Ja és 15/l