Mit csináljak ha anyukámnak nem tetszik az általam választott munka? Többi lent

> Állítása szerint ezért felesleges volt fősulira jelentkeznem és járnom.

Ez nem igaz. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy mi az pontosan, amit tanulsz, hanem hogy mennyire lesz ez számodra konvertálható tudás. Egy orvos lehet, hogy az autószerelésben tudja kamatoztatni a tudását, hiszen az emberi test is, meg az autó is különböző alrendszerek összehangolt működését jelenti. Vagy egy informatikus lehet, hogy szakácsként lesz jó, mert a főzésnél is jól használható, ha az ember fel tudja mérni a párhuzamosítható feladatokat, ráérezni a kritikus és kevésbé kritikus folyamatláncokra.

Másik oldalról lehet, hogy jó pár ember választ egy szakmát, és abban dolgozik élete végéig, de ennek nem kell törvényszerűen így lennie. Kipróbálhatod a gépjárművezető oktatói szakmát is, ha tetszik és megélsz belőle, akkor csinálod tovább, ha nem, akkor 1–2–5–10 év után még mindig dönthetsz úgy, hogy mégiscsak a turisztika területén keresel munkát… Vagy kitanulsz egy teljesen új szakmát…

(Pl. anyám egy jó ideig könyvelő volt, majd kitanulta a test- és talpmasszázst, majd – élethelyzet szülte szükségből – kipróbált egy csomó otthon végezhető szakmát a gyertyaöntéstől a csipkeverésig, végül idősápolóként dolgozott, onnan ment nyugdíjba.)

> Szerintetek mit csináljak?

Fejezd be a fősulit. Ha már belekezdtél, ne vesszen kárba az ott töltött idő, legyen egy diplomád. Hallgasd meg mások érveit, és próbáld megfogalmazni a saját érveidet. Persze ehhez mérlegelned kell, hogy számodra egy munkával kapcsolatban mik azok, amik fontosak és mik azok, amik kevésbé (fizetés, emberi kapcsolatok, a munkád szeretete, a munkahely stabilitása, mennyire könnyen találsz munkahelyet az adott szakmában). Nyugodtan hallgasd meg és fontold meg mások érveit, és sorakoztasd fel a saját érveidet. Ebből vagy egyetértés lesz, vagy nem lesz rosszabb a helyzet, mint ezen diskurzusok hiányában. De felnőtt vagy, a saját életedért, sorsodért szinte kizárólag te vagy felelős. Vagy legalábbis szerintem attól felnőtt valaki, hogy képes átgondolt döntéseket meghozni, és képes vállalni és viselni azok következményeit.