Nincsenek barátaim,úgy érzem hiányoznak az életemből,de amikor találkozásra kerül a sor,már nem akarom látni őket. Miért van ez?

Most nincsenek barátaim,de viszont régebben voltak akkor mindig rosszúl éreztem magam velük,viszont nem azért mert bántottak volna,hanem egyfajta érzés fogott el,hogy én el akarok jönni,pedig egy pillanattal azelőtt még jól éreztem magam. Ez kb 10 percig van,utána el szoktam jönni,nem mondom,el az igazi okát,hanem ráfogom tanulásra,szüleimnek kell segíteni,haza kell érjek időben stb.Szerettem őket,jó barátok voltak,viszont eltávoldotunk egymástól,nekik lett saját,másik baráti körük. Így,hogy nem találkozunk,hiányzik a társaság. Látom sokszor Social Median is,hogy mindenkinek vannak barátai,milyen menő,buliznak,hülyéskednek. Amíg nem kell igaziból találkozzak velük,hiányoznak,amikor arra kerül a sor (egyszer volt ilyen,kb 2 hónapja,rövid időre,csak kérdezett valamit,aztán mindenki hazament.) akkor egyből el akarok jönni,mintha valami sürgős dolgom lenne,vagy kifutnék az időből,pedig nem. Ez miért van? Miért hiányoznak,van bennem üressèg,ha valóban nem is akarok időt tölteni velük? (Ismétlem nem a társasággal volt baj,viccesek,tudnak komolyak is lenni,nem pletykásak,mindenkinek ilyen barátokat kívánok,de mégis…..)