Ha valaki ezeket máshogy gondolja/csinálja úgy lehet punk?

1.) A punkok általánosságban elfogadóak. Az angol punk bandákban voltak először más rasszba, etnikumba tartozó zenészek, a punkok között tűntek fel először nagy számban csak lányokból álló zenekarok, vagy melegek, leszbikusok és akár transzok is. Nem számít, ha valaki túl okos, túl buta, mentális beteg, hajléktalan vagy bármi más; ők maguk közé vették őket. A sztereotipikusan "alja" punk társaságok is részben ennek a hippi-beütésű felfogásnak az eredményeként jöttek létre; nem számít, ha egy életképtelen, lusta drogos, aki egész nap csak fetreng és mindenkit csak lehúz, ők akkor se zavarják el. XD

Amiket leírtam, azok nem egyetemesek persze, mindenhol vannak kivételek, és van egy réteg kimondottan elitista punk is, de mégiscsak ez a jellemzőbb.

2.) Dehogy. Iggy Pop szerint a punknak az a lényege, hogy nincsenek szabályok. Nincs egy lista, amit betartva punk leszel, és aminek ellenszegülve bizonyos pontokban meg már nem vagy igazi punk. Sok zenésznek sincs taraja. Aki kedveli a zenét és az életfilozófiát, annak általában tetszeni szokott a hozzá járuló esztétika is, de akadnak olyanok is, akik melegítőben, halászgatyóban és sima pólóban nyomják; akár a CPg, akár a Bad Brains vagy a Bad Religion. Semmi sem kötelező.

3.) Mint már fentebb pedzegettem, ezt sem muszáj. Sokféleképp érvényt juttathat az ember a véleményének, a világnézetének. Van, aki verseket és dalokat ír, van, aki felvonul transzparensekkel tüntetni, van aki meg letolja a gatyáját az aluljáróban, és azt üvölti, TÉGY MAGADÉVÁ, PUTYIN.