Honnan lehet tudni? (Schrödinger macskája)

Pl onnan, hogy, ha nem figyeljük meg őket, mondjuk egy háromfülű interferométer belsejében, ahol két utat (résznyalábot) választhat egy részecske, akkor a harmadik fülnél (az analizátoron) interferenciát tapasztalunk, ami NEM jöhetne létre, hogy ha a részecske (pl egy neutron) az interferométer belsejében az egyik VAGY a másik nyaláb mellett "döntene".

Maga az interferencia ténye jelzi, hogy az interferométer belsejében (ahol nem figyeljük meg) a neutron nem választ a két résznyaláb között, azaz az, hogy az egyikben van, nem zárja ki, hogy a másikban is legyen.

(Amennyiben viszont detektorokat helyezünk a belső résznyalábokba, hogy "csekkoljuk" vagyis megfigyeljük, hogy mi történik, az esetek felében az egyikben, míg a másik felében a másik résznyalábban csípjük el a részecskét, azonban ilyenkor megszűnik az interferencia is(!).)

#2 vagyok

Amennyiben nincs megfigyelés, a részecske állapota - beleértve a helyét is - nem meghatározott (hanem a megfigyelhető állapotok szuperpozíciója).

Ez az állapot a megfigyelés (mérés) hatására fog "beleomlani" valamelyik megfigyelhető állapotba (a helyét tekintve ez azt jelenti, hogy ott lesz, ahol megtaláltuk).

Ha ismerjük a mérés előtti állapotot (pl az említett szuperpozíciót), akkor (csak) annyit tudunk kiszámolni, hogy a mérés / megfigyelés hatására, melyik megfigyelhető állapotba (pl helyre) mekkora valószínűséggel fog kerülni. Viszont az, hogy ténylegesen melyik megfigyelhető állapot "realizálódik", az a véletlenen múlik.

Ez egyébként ezt jelenti, hogy NEM az a helyzet, hogy egy részecske a mérés előtt ennyi és ennyi valószínűséggel VAN valahol, s a mérés majd kideríti, hogy hol (azaz, a részecske állapota már a mérés előtt is határozott, s ezt az információt a mérés csupán a "felszínre hozza"), hanem a valóság úgy működik, hogy a mérés ELŐTT maga részecske NEM "választ" a megfigyelhető állapotok közül, s majd csak a mérés hatására "lesz" itt, ott, amott. (Már, ha épp a helyét mérjük, de amúgy mindez éppen így érvényes más mennyiségekre is (impulzus, spin, polarizáció, stb))

Épp a fentiek miatt félrevezető az, amikor egyes - ma már igen régi - kvantummechanika tankönyvek úgy fogalmaznak, hogy "tartózkodási valószínűség", amivel - implicite - azt sugallják, hogy a részecske már a mérés előtt is ott VAN valamelyik helyen, épp csak még nem tudjuk, hogy hol.

Pontosan ezért használom inkább (és nemcsak én) a "megtalálási valószínűség" kifejezést, ezzel is utalva rá, hogy itt annak a valószínűségéről beszélünk, hogy hol TALÁLJUK meg a részecskét (azaz, hogy a megfigyelésünk hatására hol fog "megjelenni", s nem már eleve ott tartózkodni a mérés előtt.

Note: ez most nagyon, de nagyon konyhanyelven volt, nyilván egy kvantummechanika kurzuson teljesen másképp tálalnám mindezt.

Ezt valahogy úgy lehet elképzelni, hogy nem úgy gondolsz rá, mint "részecskére" - hanem úgy, mint "hullámcsomagra".

Tehát az anyag nem egy fix golyócska, hanem hullámokból tevődik össze.

Ha szembekerül néhány réssel, akkor pont úgy megy át rajta, ahogy a hullámok is mennének: tehát az összes úton, ami elérhető.

Aztán, a rések mögött ezek a hullámok interferálnak egymással, és a részecskét ott lehet megtalálni, ahol ezek erősítik egymást.

<OFF>

Azért az, aki a 2 - es válaszomat lepontozta, érvelhetne, hogy konkrétan mi is a gondja vele, mert - feltételezve, hogy a kérdező nem nyomott le egy alapozó egyetemi kvantummechanika kurzust - ugyan rendkívül leegyszerűsítve és dióhéjban fogalmaztam, azonban az, amit leírtam részét képezi az egyetemi fizika szakos kvantummechanika tananyagnak.

</OFF>

Aki a kettes választ lepontozta, az egy gyakorló elmebeteg volt.

Mondjuk az, hogy ő problémás, az abból is látszik, hogy csak 60%-os.