Mit kellene tennem? Úgy érzem, mindjárt sírni fogok, de nem akarok sírni

Betömöm a szám ilyen esetben egy törölközővel vagy takaróval és így üvöltök. Végül ígyis kicsordul a könnyem.

18/L

Ha nappal tetted volna fel ezt a kérdést, azt írtam volna hogy menj ki a szabadba üvöltözni teli torokból. Nálam működik.

Érdemes kiadni magadból, különben felemészti a testet valamilyen formában.

Engedd ki. Ordíts párnába, tekerj egy nagy kört bicóval vagy sétálj este mikor nem lát senki, de ha pl egy barátom lennél, mondanám: szólj és megyek, majd ölelve engedném, hogy kisírd magadat.

Simán az éjszaka közepén is mentem, akikhez kellett.

Nem olyan rossz az, ha kiadod.

Legutoljára huszonéves húgommal öleltük egymást és könnyezte tele mellkasomat, simiztem fejét, hátát és beszéltünk a gondjairól.

Kijön belőlem a "gondoskodó anyuka".

Azelőtt pedig párom adta ki magából. Maximalista és nehezen tűri a kisebb kudarcokat is, amik idővel érzelmileg összegyülnek és kifakad. (Ki szokta beszélni magából, de ugye sok kicsi sokra megy idővel.)

Nekem tetszik ez az oldala is.

Tudom, hogy erős személyiség, de mindenki emberből van. Vannak érzéseink, amelyeket nem szégyen kiadni. Az más kérdés, hogy nem mindegy kinek.

Mindegy, hogy ki vagy mi váltja ki.

Az nem mindegy, hogyan kezeljük, kommunikáljuk le.

Miért tartanád magadba?

Ami picit segíti tompítani a sírást az az éneklés vagy víz ivás (nem alkohol!).

De jobb kint, mint bent.