Az emberek hogyhogy szeretnek élni? Ez számomra érthetetlen. Az élet rémes, hogy lehet, hogy valaki mégis szereti?

Úgy, ahogy te is ragaszkodsz hozzá. Bár mondani mondod, ha tényleg így is éreznéd, már rég nem élnél...

Az ember reggel felkel, reggelit készít/eszik esetleg a családdal (én nem szoktam reggelizni), az állataival törődik kicsit, ha van, majd elindul tanulni, munkába, ki hová. A tanulási/munkaidő letelik, közben is történnek jó és rossz dolgok, csak észre kell venni. Pl. látsz egy érdekes szituációt, képet, egy megmosolyogtató jelenetet, olvasol valamit, beszélgetsz egy kicsit valakivel, találkozol valakivel, akit rég láttál, új dolgokat tudsz meg. Otthon ezeket megosztod a családdal, ételt készítetek, gyerek felől érdeklődtök, tanulásban segítitek, állatokkal foglalkoztok, beszélgettek, és valamivel elütitek az időt. Néha készülni kell a következő napra, néha belefér séta, kirándulás, máskor társasjáték, film, beszélgetés, vagy mindenkinek egyéni elfoglaltság. Ne fásulj bele az életbe, minden nap tartogat valami jót, valami újat, és persze valami rosszat is. Ne hagyd, hogy ez kerüljön előtérbe. Érdeklődj, szemlélődj pozitívan. Ez a kulcsa mindennek. Igen, ez megint tanács neked, de így csinálják sokan, akik boldogan élnek. Köztük én is. Problémák vannak, mint mindenhol, néha elszomorít, ha belegondolok egy-egy helyzetbe, de alapvetően én semmit nem tehetek azért, hogy ne éhezzenek emberek, hogy ne történjenek balesetek, stb. Amit tudok, megteszem, de nem emésztem magam ilyenek miatt. Te se tedd. Foglalkozz a családoddal, és találj valami hobbit magadnak.

Kit érdekel hány éves? 20, 30, vagy 60...? Lényeg: menj el pszichológushoz ha ilyen depressziós vagy, és már magadon nem tudsz segiteni. Ami itt a gyakorikérdések.hu-n megy az önsajnáltatás, nem több. 30 évesen tudhatnád hogy nem a válaszolók fognak segiteni ilyen nehéz problémákban. Talán még a kérdés sem igaz amit irtál, mert valójában mélyen nem is ez a bajod. De ezt én sem tudom megmondani, és szerintem te sem. Ha valóban, komolyan igy érzel akkor egy tanácsot fogadj meg: bízz a pszichológusban, ő azért tanult agyturkásznak hogy megtalálja a probléma gyökerét, megértesse veled aztán próbálj meg segiteni magadon. Amig ezt nem látod be (pláne 30 akárhány évesen), addig senki se fog rajtad segiteni, még te magad sem, és csak marad ez a fajta kiútkeresés és önsajnáltalás/önmarcangolás.

Remélem minél hamarabb jobban leszel :)

37 F