Mit tegyek? Nincs egy barátom se, és lelkileg padlón vagyok.

16 éves srác vagyok.

Igazából vannak úgymond "haverjaim", de az más. Ami bánt, meg a problémáimat, bajaimat, nem tudom velük megbeszélni. Meg nem is lehet nekik elmondani, mert aztán egész világ tudja. És úgyse segitenek, max kinevetnek. Igazi barátom, aki mindig mellettem áll, az nincs. A haverok is olyanok, ha valami érdekük van, hogy kapjonak tőllem valamit, vagy ilyesmi akkor pffú milyen jó barátok, aztán meg basznak rám. Szóval még kell valami , addig jó vagyok. És a haverjam nagyobb része olyan, hogy ha nem kapják meg amit akarnak, akkor baszogatnak, csesztetnek, ütögetnek. És én nemtudom megvédeni magam. Nem tudok verekedni, meg gyenge vagyok. Önbizalmam nincs, nem is volt soha ...jóformán azt se tudom hogy milyen az....Bátorság zéró, hogy visszaszóljak valakinek, ha beszólnak. Félős vagyok, néha visszahúzódó, de legtöbbször barátságos vagyok. A jövővel kapcsolatba se álmom, se semmi. Azt se tudom mit kezdek az életben. Néha félek is a jövőtől, hogy milyen rossz lessz: h nem talállok munkát, nem lesz barátnőm. Barátnőm 1éve nincs kb, de az utolsó kapcsolatom 8hónapos volt. A családomban se szuper semmi:( . Itthon meg se értenek, nem segitenek, néha úgy érzem hogy nem kellenék én ebbe a családba, meg hogy pluszba vagyok. Sokszor mikor igazam van, akkor is szüleim inkább egymásnak adnak igazat, és engem le se szarnak, megbántanak. Itthon nincs kivel megbeszéljem a problémám, se semmi. Nem foglalkoznak velem, meg igazából semmit se merek elmondani nekik, mert leharapják érte a fejemet...nem szó szerint... És külömben is soha, nem mertem volna be vallani itthon ha bántottak, megvertek, vagy esetleg problémam volt akármi, mert tudtam nem vesznek komolyam, meg nem érdekelné őket. Ha meg azt 1x is megmondtam volna itthon h megvertek, akkor apám lenézett volna hogy milyen gyenge pöccs vagyok, hogy 10dikbe megvertek, szóval nem volt értelme itthon semmit elmondani. Visszatérve az önbizalomba, rosszul mondtam, mert igazából van hogy 1-2percig, esetleg 5percig van önbizalmam, de aztán eltűnik mintha nem is lett volna. És akkor van önbizalmam ha hallgatok 1 olyan zenét ami tetszik, és akkor érzem úgymond "valakinek" magamat...de csak addig amig tart a zene..aztán zéró. Röviden ennyi lenne, mert egész oldalakat tudnák irni.

Ha tudtok tanácsot adni bármire innen, akkor kérlek irjátok le. De esetleg ha valaki barátkozni akar, azt is szivesen elfogadom:)

Légyszives rendes válaszokat irjatok! KÖSZÖNÖM