Hol ismerkedhetnék hozzám hasonló emberekkel? Vagy lassan kezd kihalni az én "fajtám"?

Szia!

Na, ez az amit én sem tudok megérteni! Soha nem is értettem, hogy miért a piával, cigivel, drogokkal akarnak felnottnek látszani.. Habár az én szememben ez inkább lealacsonyítja oket. De, a legszomorúbb az, hogy ma már szinte minden fiatal ilyen!! (Tisztelet a kivételnek)

Oszintén mondva, engem hidegen hagynak az ilyen hulyeségek, én is inkább a spirituális dolgokkal foglalkozom, nemrég elkezdtem egy konyvet írni az emberi lélekrol, spiritualitásról is. Az osztálytársaim és a kortársaim persze leidiótáznak, hogy miért foglalkozok ilyenekkel... de engem nem érdekel, ok mit mondanak.

Én sem tudtam soha kijonni a korosztályommal, bár régebben kényszerbol megpróbáltam, aztán rájottem, hogy felesleges eroltetni.

Teljesen más az életfelfogásom, mint a korosztályomnak, és még ha akarnám sem tudnám megváltoztatni...

Teljesen megértelek Téged, mert én is dettó ugyanebben a helyzetben vagyok, mint te! Pedig néha olyan jó lenne egy normális társaság :(

Ha akarod irkálhatunk privátban!

14/L

Hát bárhol megismerkedhetsz ilyen emberekkel. Szerintem járnak ők is mindenfelé nem csak könyvtárba meg ilyen helyekre. Akár a sarki boltban is ismerkedhetsz, neten, vagy bárhol tényleg... biztos hogy nem csak te vagy az egyetlen.

Én is hasonló érdeklődésű vagyok, viszont ugyanúgy szeretek bulizni, piálni is néha mint mondjuk nyugiban olvasni, rajzolni, írni, gitározni otthon. Nekem is van pár japán kedvencem, és én is voltam Münchenben koncerten, nem egy helyen voltunk? Miyavi miatt mentem oda, végig stoppal, fárasztó volt de megérte. xD

Na de a lényeg hogy szerintem csak ismerkedj ahol lehetőséged van rá, aztán majdcsak találsz olyanokat is mint te.

17/F

Én is néha úgy gondolom, hogy nincsenek hozzám hasonlóó emberek..mindenki vagy túl depressziós vagy sablon vagy discos. Művészlelkekkel nehéz találkozni, főleg azért, mert aki azt állítja magáról, az általában csak szeretne vmiben különleges lenni. Én kimondott filozófus típus vagyok meg alkotó természet. De nem az a zárkózott, hanem az őrült fajta:D Verseket írok, nyertem már kerületi díjat is..Sokan keresik a társaságomat, de még egy emberrel sem találtam meg igazán a közös hangot..Vhogy mindig úgy érzem, hogy nem felnőttes a gondolkodásom, csak egyszerűen más..nem tudom reálisan látni a világot, szeretek álmodozni. És ilyen emberből kevés van a környezetemben.

Ha gondolod, beszélgethetünk privátban. Szeretek ismerkedni.

15/L

17 évesen én is hasonlóan éreztem magam, valahogy többre vágytam, mint az osztálytársaim, akkori barátaim. Vártam egy ideig, hogy megkomolyodjanak, de nem jött be sajnos, végül elváltak az útjaink. Valaki írta korábban, hogy egy év múlva valószínűleg felsőoktatásba kerülsz és ott minden más lesz. Ez azonban az én tapasztalataim szerint nem teljesen így van. Nálunk az évfolyam tetemes része piálással, bulizással múlatja minden szabadidejét, pedig nem kifejezetten tucatszak... Egyre inkább úgy látom, hogy a kimondottan elit szakokon is divatba jött ez az üresfejű mentalitás, és a mélyebb dolgoktól, illetve általában a gondolkodástól való eltávolodás. Néha még egyetemen is nehéz olyan barátokat találni, akik szívesen elmélkednek a világ nagy dolgairól, vagy könyveket olvasnak, stb.

Szerintem a mi fajtánk sajnos kezd kihalni, szerintem nagyjából sejtem ennek a folyamatnak az okait is, de itt az nem volt kérdés. ;)

Szóval én azt javaslom, hogy ne várj egy évet, inkább használd ki az időd. Ha a közvetlen környezetedben nincs hasonló gondolkodású, akkor érdemes levelezőtársakat szerezni, akikkel mondjuk hétvégenként találkozhatsz, stb. Vagyunk még így egy páran, csak mivel nem mi vagyunk a többség, és nem is vagyunk ott minden bulin - érthető okokból - nehezebb minket megtalálni.

Fel a fejjel!

Egy 24 éves srác.