Általánosban sok barátom volt, szerettem a helyet, ahol lakom,6-an voltunk jó batárok, mindent együtt csináltunk. Véget ért a 8. osztály, össze-vissza fogadkoztunk, hogy barátok maradunk. Most vagyunk 10-esek, de már csak 3-an vagyunk. Mit csináljak?

Ketten a pasik miatt hagytak el minket, a másik igazából a semmiért, mert csak hiszi,hogy új barátai lettek. A maradék 2 barátomnál is rezeg a léc,nem tudom meddig maradunk együtt.

A középsuliban,persze vannak barátaim, de negyed annyira sem lehetek velük olyan laza és kötetlen, mint azzal a 6-tal voltam.

Nagyon félek,hogy egyedül maradok, már a lakóhelyemet sem szeretem, mert mindenki megváltozott, és a hely már csak a "csontváza" annak,ami régen volt.

Nem tudom mit csináljak... Próbáltam tovább lépni, de egyszerűen nem megy. A régi sulimba be se tudom tenni a lábamat, mert már akkor tiszta könny a szemem,ha csak ránézek.

Megbeszélni nem tudom senkivel a dolgot, mert 1. nincs aki meghallgatna 2. nem szeretek rinyálni (oké,tudom,hogy most azt csinálom, de ismerősöknek tényleg nem szeretek)

És a nyártól is kegyetlenül félek, mert tavaly még úgy volt,hogy minden nap elmentem délután 2-kor, és 10-re értem haza, most meg itthon fogom szénné unni magam 16 évesen... Mit csináljak?