Gimis kollégiumi élet?

Egy évig voltam koleszos.

És mondjuk úgy, hogy a helyzet néha úgy áll, ahogy leírtad.

A kolesz egy nagy család, mindenki ismer mindenkit természetesen, és én szerettem ilyen téren a hangulatát.

De viszont tényleg voltak lopások. Meg néha nehéz együtt élni több emberrel, vannak civódások.

Azért lakok most már itthon, mert túlságosan szabályozva éreztem magamat, nem dönthettem egy csomó mindenről én, márpedig nekem ez fontos. Jó volt, hogy egy kis rendszer lett az életemben, hogy mikor kajáltam, mikor tanultam, mikor feküdtem le aludni. De néha ezt túlzónak éreztem.

Az nem teljesen igaz, hogy a nagyobbak kikezdenek az emberrel, mert épphogy életre szóló barátságok köttetnek néha, és aki meg lopkod, az nem is ad magáról semmilyen jelet, nemhogy még kikezd az illetővel, akitől lopkod...

Na meg a nevelőnők... hát van, aki nem is értem, minek megy nevelőnőnek, mert úgy tűnik, rühelli a gyerekeket.

De van nevelőnő, aki meg azt hiszi, hogy a gyerekek a sajátjai, és már-már annyira személyeskedik, annyira bele akar szólni az életedbe, mintha a saját anyád lenne...

De ez lehet, hogy csak az én koleszomban volt így. Nem rossz hely végül is, a legjobban a szobatársaim hiányoznak, voltak nagy nevetések, hülyülések.